^Ugrás az elejére

  • 1 Magyar Numizmatikai Társulat
    „A Társulat célja az érmészet, különösen hazai érmészetünk tudományos művelése, az éremgyűjtésnek s az érmészetnek, ennek szépművészeti szempontból is, előmozdítása, s a tárgy iránt érdeklődők között az érintkezés fenntartása és fejlesztése.” Hiszen „...hány korszaka van hazánk történetének, amelyből alig maradt ránk más adat, mint néhány kis pénz s egy-egy érem, s ezen az alapon épül fel ama korszak politikájának és kultúrájának története." Ezért kívánjuk „...e tudományt az őt megillető magas polcra helyezni, az iránta való érdeklődést új életre kelteni.”
  • 2 Könyvkiadás...
    A Magyar Numizmatikai Társulat alapvető célja a numizmatika tudományos művelése, fejlesztése, eredményeinek előmozdítása és ismertetése. Ennek a célnak az eléréséhez az egyik legfontosabb eszköz a folyóiratok és egyéb kiadványok megjelentetése, mely tevékenységgel a Társulat az adott kor tudományos numizmatikai eredményeit teszi közkinccsé. Kiadványaink zászlóshajója az 1902 óta megszakítás nélkül megjelentetett, külföldön is ismert és elismert Numizmatikai Közlöny, mely hosszabb és rövidebb tanulmányokat, anyagközléseket és nem utolsó sorban a magyar vonatkozású numizmatikai bibliográfiát teszi közzé.
  • 3 Kirándulások...
    A társulati élet szerves részei a tanulmányi kirándulások, melynek több mint 100 éves hagyománya van. Ezek a kirándulások keretében a numizmatikához köthető városokat, pénzverdéket, és más építészeti, művészeti alkotásokat keresünk fel.
  • 4 Könyvtár...
    A Magyar Numizmatikai Társulat könyvtára a tudományág hazai egyetlen önálló, tudományos, nyilvános szakkönyvtára. Közel 20 000 kötetes könyvtárunk tárháza lett mindazon könyvekben, folyóiratokban, árverési katalógusokban és egyéb nyomtatványokban, dokumentációs anyagokban fellelhető információknak, amelyek mind a numizmatika tudományát legmagasabb szinten művelők, mind az éppen kezdő gyűjtők, vagy akár csak alkalmi érdeklődők számára fontosak lehetnek...
  • 5 Éremkiadás...
    A Magyar Numizmatikai Társulat Létesítő Okiratában is megfogalmazott feladatai közé tartozik, hogy érmeket veret és bocsát ki. Ennek szellemében a Társulat jubileumi-, emlék-, jutalom- és tagsági érmeket ad ki, s ennek kiemelkedő jelentőséget tulajdonít, hiszen a kiadványok mellett a kiadott érmek állítanak maradandó tárgyi emléket a működésének, illetve azoknak a személyiségeknek, akik kiemelkedő munkájukkal tevékenységében múlhatatlan érdemeket szereztek. Ezeket az alkotásokat az adott kor legnevesebb éremművészei készítik, akik maguk is tevékenyen részt vesznek a Társulat életében, és ezzel fejezik ki a Társulat és céljai iránti megbecsülésüket.

  

 

Luczenbacher János:
A’ szerb zsupánok, királyok, és czárok pénzei

Rádóczy Gyula 1984-ben vetette fel a SPRINT Kiadványszervezési Gazdasági Munkaközösséggel történt előzetes megbeszélések nyomán rég megjelent, nehezen hozzáférhető éremtani művek hasonmás kiadásának lehetőségét. Javaslatára elsőként Luczenbacher János könyvének 1000 példányban történő újranyomtatása merült fel. Az első kiadás 1843-ban jelent meg Budán. Luczenbacher műve utószavában így fogalmaz dolgozata témájáról és megírásának céljáról: „A’ gyermeknépből majd Byzancz, majd Bolgár- majd Magyarország’ főhatósága alatt gyönyörű tartománynyá virúlt Szervia, Nemanicsok alatt érte el hatalmának ifju korát; de e’ nemzetségnek elhúnyta után dicsősége is legott enyészetnek indúlt. A magyar pénztudomány kellemes tárgyai miatt számos kedvelőt, de nálunk nehezen szerezhető segédeszközeinek részint hiánya, részint hozzáférhetetlensége miatt kevés mívelőt számít. Ki vizsgálta meg és kötötte össze történeti nyomozásokkal Magyarország’ és Erdél’ pénzeit? A szerb, bolgár, oláh és moldvai pénzekre nézve még kevesebb történt...”

A pénztörténeti művek hiányának felsorolása után részletesen leírja Rupp Jakabbal folytatott ádáz vitáját és elkeseredését ezt megelőző műveinek fogadtatása miatt. Rendkívül tanulságos leírás ez a numizmatikai kutatások 19. század elejei állapotára nézve. A vitával kapcsolatban nem feladatunk véleményt nyilvánítani, de Luczenbacher utószava utolsó bekezdésének záró sora fontos figyelmeztetés mai numizmatikusaink számára is: „ ... Én sem hírre, sem jutalomra nem számítottam soha; de megszégyenítést sem érdemlettem. Az lett volna méltó jutalma fáradozásomnak, ha a’ magyar pénztudományt egyesült erővel folytathattuk volna.”

A választmány az 1985. május 23-án megtartott választmányi ülésén döntött Luczenbacher művének újrakiadásáról, és a tagokat értesítő körlevél kiküldéséről. A számozott, névre szóló kötetek iránt akkora volt az érdeklődés, hogy a példányszámot a felhívás után 1200-ra kellett felemelni. A kötet 1985-ben a társulat kiadásában, a Fejér Megyei Nyomdaipari Vállalat nyomdájával együttműködve jelent meg.

Copyright © 2013-2020. Magyar Numizmatikai Társulat   All Rights Reserved.