^Ugrás az elejére

  • 1 Magyar Numizmatikai Társulat
    „A Társulat célja az érmészet, különösen hazai érmészetünk tudományos művelése, az éremgyűjtésnek s az érmészetnek, ennek szépművészeti szempontból is, előmozdítása, s a tárgy iránt érdeklődők között az érintkezés fenntartása és fejlesztése.” Hiszen „...hány korszaka van hazánk történetének, amelyből alig maradt ránk más adat, mint néhány kis pénz s egy-egy érem, s ezen az alapon épül fel ama korszak politikájának és kultúrájának története." Ezért kívánjuk „...e tudományt az őt megillető magas polcra helyezni, az iránta való érdeklődést új életre kelteni.”
  • 2 Könyvkiadás...
    A Magyar Numizmatikai Társulat alapvető célja a numizmatika tudományos művelése, fejlesztése, eredményeinek előmozdítása és ismertetése. Ennek a célnak az eléréséhez az egyik legfontosabb eszköz a folyóiratok és egyéb kiadványok megjelentetése, mely tevékenységgel a Társulat az adott kor tudományos numizmatikai eredményeit teszi közkinccsé. Kiadványaink zászlóshajója az 1902 óta megszakítás nélkül megjelentetett, külföldön is ismert és elismert Numizmatikai Közlöny, mely hosszabb és rövidebb tanulmányokat, anyagközléseket és nem utolsó sorban a magyar vonatkozású numizmatikai bibliográfiát teszi közzé.
  • 3 Kirándulások...
    A társulati élet szerves részei a tanulmányi kirándulások, melynek több mint 100 éves hagyománya van. Ezek a kirándulások keretében a numizmatikához köthető városokat, pénzverdéket, és más építészeti, művészeti alkotásokat keresünk fel.
  • 4 Könyvtár...
    A Magyar Numizmatikai Társulat könyvtára a tudományág hazai egyetlen önálló, tudományos, nyilvános szakkönyvtára. Közel 20 000 kötetes könyvtárunk tárháza lett mindazon könyvekben, folyóiratokban, árverési katalógusokban és egyéb nyomtatványokban, dokumentációs anyagokban fellelhető információknak, amelyek mind a numizmatika tudományát legmagasabb szinten művelők, mind az éppen kezdő gyűjtők, vagy akár csak alkalmi érdeklődők számára fontosak lehetnek...
  • 5 Éremkiadás...
    A Magyar Numizmatikai Társulat Létesítő Okiratában is megfogalmazott feladatai közé tartozik, hogy érmeket veret és bocsát ki. Ennek szellemében a Társulat jubileumi-, emlék-, jutalom- és tagsági érmeket ad ki, s ennek kiemelkedő jelentőséget tulajdonít, hiszen a kiadványok mellett a kiadott érmek állítanak maradandó tárgyi emléket a működésének, illetve azoknak a személyiségeknek, akik kiemelkedő munkájukkal tevékenységében múlhatatlan érdemeket szereztek. Ezeket az alkotásokat az adott kor legnevesebb éremművészei készítik, akik maguk is tevékenyen részt vesznek a Társulat életében, és ezzel fejezik ki a Társulat és céljai iránti megbecsülésüket.

  


Magyar Éremhatározó

A harmadik sorozat, amely egymással összefüggő kötetekben a magyar pénzek corpusa kívánt lenni, a Magyar Éremhatározó sorozatcím alatt megjelent munkákat foglalja össze. A magyar pénzek gyűjtéséhez és meghatározásához nélkülözhetetlen kézikönyv, a Corpus Nummorum Hungariae első két kötete évtizedekkel korábban jelent meg és beszerezhetetlen volt. A harmadik kötet, amely a Habsburg házi királyok pénzeit tartalmazta volna, meg sem jelent, s ez végképp megnehezítette az újkori magyar pénzek gyűjtését. Mindezen túl a 60-as évekre számtalan új éremfaj vált ismertté, és a kutatások eredményeképpen megnőtt azoknak a daraboknak a száma is, amelyek meghatározása a Corpusban valamilyen oknál fogva téves volt. Egy új magyar éremhatározó kiadása az idő közben erősen felduzzadt gyűjtői tábor munkájának megkönnyítése céljából is szükségessé vált.

Természetesen a sorozat nem kívánta és nem is kívánhatta pótolni sem a CNH első, illetve második kötetét, sem ezek újrakiadását, sem pedig a hiányzó Corpus kötetet. A szigorú értelemben vett tudományos igények nélkül, népszerűsítő céllal összeállított mű feladata az volt, hogy a gyűjtő bármely kezébe kerülő magyar pénzt könnyen és biztosan meghatározhasson. Az egyes kötetek csak a fő típusokat tartalmazták, a változatokra nem terjedtek ki.

A sorozat kiadását az 1958. március 13-án megtartott választmányi ülésen határozták el. A kiadvány formájára nézve az volt az elgondolásuk, hogy már külsejében is jelezze a népszerűsítő, „Szentgáli-féle” tanító jelleget, ezért az Az Éremnek megfelelő nagyságú legyen. Mivel újkori magyar pénztörténetre vonatkozó összefoglaló munka egyáltalán nem létezetett, első kötetként az 1526-tól 1650-ig terjedő időszak vereteit bemutató katalógust kívánták megjelentetni. Ennek kéziratát 1958. május 8-án mutatták be a választmányi ülésen, s a kötet a következő hónapban meg is jelent. Az újkori pénztörténet második része, 1657-től 1740-ig, még ugyanez év telén elhagyta a nyomdát. A harmadik és negyedik kötet 1959-ben, az 1740-1835, illetve az 1836-tól 1959-ig kiadott, valamint még forgalomban lévő típusok feltárásával jelent meg. Valamennyi kötet Unger Emil munkája volt.

Az újkori kötetek alig két év alatt történt közzététele után tervbe vette a szakosztály a középkori anyag hasonló elvek szerint történő feldolgozását és kiadását is. A munkát továbbra is Unger Emil vállalta. Kísérlet történt a Réthy László által tévesen meghatározott pénzek helyes besorolására, valamint azon veretek feldolgozására is, amelyek a további kutatások során kerültek elő, vagy amelyekről a Corpus nem foglalt állást. A CNH tipológiai rendszerével szemben a gyűjtők könnyebb eligazodása céljából a vereteket korrendbe állították, törekedve ezzel nemcsak az egyes uralkodók pénzeinek helyes elkülönítésére, hanem uralkodási idejükön belül a helyes kronológia megállapítására is. Azokat a pénzérmeket, melyeknél a verés idejének és körülményének megállapításához semmiféle támpont nem volt, az uralkodó pénzeinek biztosan meghatározott darabjai után osztották be. Az újkori pénzek katalógusához képest az egyes veretekről közölt adatokat minimálisra csökkentették, így még erősebben kidomborodott e kiadványok tájékoztató jellege.

A Magyar Éremhatározó középkori részének első kötete, amely Szent István első pénzétől Ottó uralkodásáig terjedő időszak fő típusait ismerteti, 1960-ban jelent meg. A választmány az 1960. február 11-i ülésén további füzetek évi két alkalommal történő kiadásáról döntött. Ezt az ütemtervet sikerült is betartani, a magyar középkor pénzverésének második kötete, mely az 1307-től 1540-ig tartó időszak pénzeit foglalja magában, még ugyanez év végén elhagyta a nyomdát. Ez a kötet hasznos kiegészítője volt annak az 1961-ben megjelent, a középkori- és újkori magyarországi, vagy nem magyarországi, de szorosan magyar vonatkozású érmeket tartalmazó kötetnek, amely a nem „állami” vereteket tartalmazta. Ide tartoztak a próbaveretek, szlavón báni veretek, a melléktartományok pénzei, valamint a szükségpénzek csoportja.

A sorozat következő két köteteként az Erdélyi fejedelemség pénzei kerültek feldolgozásra. Ugyanolyan hiánypótló munka volt ez is, mint az újkori rész kiadása. Az erdélyi fejedelemség vereteinek sokfélesége ugyan az Unger Emil által közreadottnál részletesebb feldolgozást kívánt volna meg, de ő ennek hiányát a következőkkel indokolta: „Abból a célból azonban, hogy az Éremhatározó erdélyi része a feldolgozott magyar anyaghoz képest ne duzzadjon meg aránytalanul, ...a változatokat közös típusként foglaltuk össze, tehát a típusok elkülönítésénél sok esetben még kevésbé szigorúan jártunk el, mint a magyar pénzeknél.”

Ambrus Béla és Kupa Mihály Magyarország papírpénzei címmel kiadott összeállítása az eddig megjelent kizárólag katalógus jellegű és célú sorozati kötetek után a feldolgozás mélysége tekintetében új színfolt volt a sorozatban. Az első rész a volt Osztrák-Magyar Monarchia papírpénzei címen az 1703-tól 1918-ig terjedő időszakot öleli fel, a második kötet pedig a Kossuth korszak és az emigráció, továbbá a Független Magyarország papírpénzanyagát rendszerezi. Fontos erénye, hogy a kötet végén több mint száz tételből álló szakbibliográfiát közöl. Az első kötet 1963-ban, a második 1964-ben jelent meg. A szakosztály e sorozat utolsó köteteként Pohl Artúr: A későközépkori magyar pénzek verdejegyei című munkáját adta ki, mely szerves kiegészítője volt a Magyar Éremhatározó második középkori füzetének.

Az éremhatározó keretein belül még további — többek között a magyar bárcákkal és zsetonokkal, illetve önálló szükségpénzekkel foglalkozó — kötetek megjelentetését is tervbe vették, de erre a szakosztály, illetve társulat életének már ismert eseményei miatt nem került sor. Ugyancsak elhatározták az éremhatározó már megjelent köteteinek újbóli kiadását. Az ügy a fennálló anyagi nehézségek miatt közel három évig húzódott. Kezdetben a Magyar Nemzeti Bankkal vették fel a kapcsolatot. A nyomdai úton történő kiadás árajánlata 4000 példányt alapul véve 1,5 millió forint volt. A Magyar Nemzeti Bank a kérdéses összeget nem volt hajlandó megelőlegezni, így a terv meghiúsult. Rádóczy Gyula 1973-ban mint a kiadványbizottság vezetője vette kézbe az éremhatározó ügyét. 2500 példányra kalkulált 260 ezer forintos árajánlata szintén túl magas volt a társulat évi teljes 200 ezer forintos költségvetéséhez képest.

Mindezek után 1973. augusztus 28-án döntött úgy a választmány, hogy hasonlóan az Az Éremhez, céljai alapján ezt a sorozatot is átadja a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének kiadásába, ahol azóta is gondozzák és fejlesztik ezt a máig is minden gyűjtő számára nélkülözhetetlen kézikönyvet.

Copyright © 2013-2019. Magyar Numizmatikai Társulat   All Rights Reserved.