^Ugrás az elejére

  • 1 Magyar Numizmatikai Társulat
    „A Társulat célja az érmészet, különösen hazai érmészetünk tudományos művelése, az éremgyűjtésnek s az érmészetnek, ennek szépművészeti szempontból is, előmozdítása, s a tárgy iránt érdeklődők között az érintkezés fenntartása és fejlesztése.” Hiszen „...hány korszaka van hazánk történetének, amelyből alig maradt ránk más adat, mint néhány kis pénz s egy-egy érem, s ezen az alapon épül fel ama korszak politikájának és kultúrájának története." Ezért kívánjuk „...e tudományt az őt megillető magas polcra helyezni, az iránta való érdeklődést új életre kelteni.”
  • 2 Könyvkiadás...
    A Magyar Numizmatikai Társulat alapvető célja a numizmatika tudományos művelése, fejlesztése, eredményeinek előmozdítása és ismertetése. Ennek a célnak az eléréséhez az egyik legfontosabb eszköz a folyóiratok és egyéb kiadványok megjelentetése, mely tevékenységgel a Társulat az adott kor tudományos numizmatikai eredményeit teszi közkinccsé. Kiadványaink zászlóshajója az 1902 óta megszakítás nélkül megjelentetett, külföldön is ismert és elismert Numizmatikai Közlöny, mely hosszabb és rövidebb tanulmányokat, anyagközléseket és nem utolsó sorban a magyar vonatkozású numizmatikai bibliográfiát teszi közzé.
  • 3 Kirándulások...
    A társulati élet szerves részei a tanulmányi kirándulások, melynek több mint 100 éves hagyománya van. Ezek a kirándulások keretében a numizmatikához köthető városokat, pénzverdéket, és más építészeti, művészeti alkotásokat keresünk fel.
  • 4 Könyvtár...
    A Magyar Numizmatikai Társulat könyvtára a tudományág hazai egyetlen önálló, tudományos, nyilvános szakkönyvtára. Közel 20 000 kötetes könyvtárunk tárháza lett mindazon könyvekben, folyóiratokban, árverési katalógusokban és egyéb nyomtatványokban, dokumentációs anyagokban fellelhető információknak, amelyek mind a numizmatika tudományát legmagasabb szinten művelők, mind az éppen kezdő gyűjtők, vagy akár csak alkalmi érdeklődők számára fontosak lehetnek...
  • 5 Éremkiadás...
    A Magyar Numizmatikai Társulat Létesítő Okiratában is megfogalmazott feladatai közé tartozik, hogy érmeket veret és bocsát ki. Ennek szellemében a Társulat jubileumi-, emlék-, jutalom- és tagsági érmeket ad ki, s ennek kiemelkedő jelentőséget tulajdonít, hiszen a kiadványok mellett a kiadott érmek állítanak maradandó tárgyi emléket a működésének, illetve azoknak a személyiségeknek, akik kiemelkedő munkájukkal tevékenységében múlhatatlan érdemeket szereztek. Ezeket az alkotásokat az adott kor legnevesebb éremművészei készítik, akik maguk is tevékenyen részt vesznek a Társulat életében, és ezzel fejezik ki a Társulat és céljai iránti megbecsülésüket.

  


Numizmatikai Közlöny

1–25. évfolyam

Az 1901-ben elfogadott első alapszabály mondta ki, hogy „időszaki lapot ad ki, mely a tagoknak díjtalanul s nem tagoknak előfizetési díj fejében jár.”  Az 1902. év vége hozta meg a társulatnak a magyar numizmatikai tudomány számára máig is meghatározó első nagy eredményét: megjelent az első magyar nyelvű tudományos numizmatikai szakfolyóirat, a Numizmatikai Közlöny. A folyóirat szerkesztésével Gohl Ödönt bízták meg. Az első évfolyam 1902-ben jelent meg – az elhatározás és a kiadás közötti rövid időre való tekintettel – egy kötetben. A kötet tartalma előrevetítette a szerkesztő elképzeléseit, sőt mind a mai napig meghatározta a közlöny arculatát. Gohl Ödön Beköszöntőjében ezt a következőképp fogalmazta meg: „Vívjon ki magának e folyóirat majdan előkelő, egyenrangú helyet a külföld hasonló intézményeinek sorában, hozzon a maga keretén, czéljain belül vállvetett munkával feladatainak derék megoldásával fényt, dicsőséget a magyar tudományosságra, neveljen új életerős sarjakat az érmészet művelésére.”
Az első évfolyamban először megjelenő és kisebb megszakításokkal mindmáig olvasható állandó rovatok a következők: Numizmatikai ritkaságok rovatcím alatt megjelenő kisebb közlemények feladata, hogy pótoljanak, illetve kiegészítsenek hiányzó vagy régebben megjelent magyar összefoglaló műveket, valamint megismertessék a hazai, illetve külföldi kutatókkal és gyűjtőkkel az előkerült régi és újabb numizmatikai anyag legbecsesebb darabjait. Éremleletek rovatcím alatt a tárgyévben fellelt éremleletek bemutatására kerül sor. Irodalom címszó alatt a magyar vonatkozású numizmatikai művek recenziói találhatók. Az utolsó rovat pedig a Társulati Élet, melyben kivonatokat közölnek a választmányi ülések, közgyűlések jegyzőkönyveiből. A társulat története szempontjából jelentős a teljes vezetőség, valamint 1910-ig a tagnévsor címekkel, foglalkozással együtt történő közlése.
A szerkesztő azon igényét, hogy a Közlöny külföldön is mutassa be munkánkat, mutatja az a tény, hogy már az első évfolyamban rövid német nyelvű kivonatokat közöl az egyes cikkek tartalmi összefoglalásával. Az első évfolyam 250 példányban jelent meg. Hatásáról Gohl Ödön a következőket írta: „A Numizmatikai Közlöny megindulása óta a beköszöntő cikkemben adott programomhoz és idevágó felhívásomhoz képest egymás után tünedeznek fel a szakirodalomnak újabb művelői, s a már kipróbált erők is mindinkább tömörülnek lapom körül. Van rá reményem, hogy öt-hat év múlva szilárdan meg lesz alapítva a magyar numizmatikai szakírók kis köre, mely egyelőre elég lesz a Társulat folyóiratának további fönntartására és a numizmatika különböző ágainak kellőképpen tudományos színvonalon és irányban való művelésére.”
1903-ban jelent meg a második kötet, ugyancsak 250 példányban. Ebben az évfolyamban a szerkesztő már betűrendes tárgymutatót állított össze a folyóirat gyakorlati alkalmazhatóságának növelésére. Az első évfolyamban megjelent német nyelvű tartalmi összefoglalók mellett ettől a számtól kezdve már francia kivonatokat is találhatunk. Véglegessé vált tehát a folyóirat szerkezete, mely példányszám tekintetében fokozatos emelkedést mutatott. Tudományos tartalom tekintetében az első tíz évfolyam általánosabb, az éremtan majd minden területét felölelni kívánó jellegével szemben a következőkben megnövekedett a magyar pénztörténeti cikkek súlya.
A 23-24. kettős évfolyam megjelentetése változást hozott a szerkesztésben. Egyedüli összeállítását Gohl Ödön - betegsége miatt - már nem tudta vállalni, így ennek a kötetnek a szerkesztését Gohl vezetésével Szentgáli Károly és Harsányi Pál végezte. „Az élni akarásnak, a fönnmaradás vágyának erőfeszítését leheli e füzet, mely ha más érdeme nem volna, a folytonosság megóvására való törekvést minden esetre méltányolni szükséges.” – írja Szentgáli a szerkesztőbizottság jelentésében. Ilyen és ehhez hasonló nehézségek után érünk el a Numizmatikai Közlöny 25. évfolyamához. Kegyetlen játéka a sorsnak, hogy Gohl Ödön, aki 24 évfolyamon keresztül töretlenül szerkesztette, és nagyobb részt írta is a folyóiratot, ennek a kötetnek a megjelenését már nem érhette meg. A szerkesztő, akinek folyóiratunk létrehozását és kibontakoztatását köszönhetjük, 1925-ben lemondott a szerkesztésről és röviddel később meghalt. 1927. április 14-i választmányi ülés határozata értelmében Harsányi Pál, vette át tőle a szerkesztést. Annak ellenére, hogy egy folyóirat életében a személyi változás általában programváltozást is szokott jelenteni, az új szerkesztő nem kívánta a Közlöny eddigi felépítését megváltoztatni.

26–50. évfolyam

A három év késéssel 1928-ben megjelent jubileumi 25. évfolyam anyagi krízisbe juttatta a társulatot. Az ez évig elmaradt köteteket Harsányi egy kötetben kívánta megjelentetni, s bár a kéziratot össze is állította, a nyomdába már nem tudta leadni, mivel 1929. május 26-án meghalt.
Ugyanez év június 13-án a választmány Alföldi Andrást bízta meg a szerkesztéssel, és ekkortól kettős évfolyamok kiadását határozta el. Alföldi András a 33. évfolyamig szerkesztette egy személyben a kiadványt, a 34-35. évfolyam különlegességét az adja, hogy segédszerkesztőként részt vett a munkában a XX. századi magyar numizmatika egyik legkiválóbb képviselője, Huszár Lajos, aki az 1939. október 13-i választmányi ülés határozata alapján örökébe is lépett, és még ez évben sajtó alá rendezte és meg is jelentette a 36-37. évfolyamot. A Numizmatikai Közlöny 38-39. évfolyama az 1940. év végén jelent meg, hosszú idő után a Gohl Ödön szerkesztősége idején megszokott színvonalat elérve, mi szerint a kiadó egy évfolyammal sem volt adósa megrendelőinek. Külön kiemelték.
1941-ben a társulat fennállásának 40. évfordulóján sikerült az eddigi kettős évfolyamok helyett önálló kötetben megjelentetni a 40. évfolyamot. A háborús évek idején - szinte egyedüliként Európában - a Közlöny folyamatosan és határidőre megjelent. Huszár Lajos szavait idézve: a mai viszonyok között …talán a mi kiadványunk az egyetlen külsőleg és belsőleg is megkívánt nívón álló folyóirat.”
A Közlöny jubileumi 50. évfolyamának kiadását ugyancsak sok – az állandó anyagi problémákon túl fennálló – nehézség előzte meg. 1951-ben a társulat elvesztette önállóságát, és beépülni kényszerült a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatba annak nagyobb önállósággal bíró éremtani szakosztályaként. Évi 5000 Ft-os támogatást kapott a Magyar Tudományos Akadémiától, és e mellett a Régészeti Társulat mint anyaintézmény is vállalta a Numizmatikai Közlöny kétévenkénti megjelentetéséről való gondoskodást, természetesen az Éremtani Szakosztály saját bevételeinek figyelembevételével, illetve azok arányában. Így jelent meg 1952-ben a folyóirat 50-51. évfolyama, mely nevezetes határkő volt a kiadvány életében, mivel ezzel az évfolyammal története minden nehézsége és néha kilátástalansága ellenére a Közlöny működésének időtartama átlépte a fél évszázadot. Tartalmát tekintve ez a huszonöt évfolyam ragaszkodott továbbra is a Gohl Ödön által meghatározott úthoz. Mindhárom szerkesztő fő feladatának tekintette, hogy a magyar numizmatika tudományos eredményeit hazai és külföldi kutatók számára rendelkezésre bocsássa. Hazánk antik érmészetének művelését pedig a nemzetközi tudományos kutatásokba való bekapcsolódás igénye külön szükségessé tette.

51–76. évfolyam

A Közlöny története harmadik periódusának első kettő - az 52-53. - évfolyama, 1955. júliusában került ki a nyomdából. Régóta jelentkező hiányt pótolt ez a kötet, ugyanis magában foglalta az 1-51. évfolyam repertóriumát Huszár Lajos összeállításában. A folyóirat e kötete már az Akadémiai Kiadónál készült, amely az 1985-ben megjelent 83-84. évfolyamig gondozta a kiadványt.
A 60. jubileumi évfolyam kiadása újabb előrelépéseket hozott: 1945 óta a legbővebb, több mint kétszeres, 13,25 nyomdai ív terjedelemben nyomtathatták ki, és ugyancsak fejlődésnek számított, hogy sikerült a szerzői és szerkesztői honorárium nélkül dolgozó munkatársaknak 25-25 példány különlenyomatot juttatni.
A 60-as évek közepétől az újfent emelkedő nyomdai árak miatt a Közlöny kiadása egyre súlyosabb gondot jelentett, lemondani azonban nem lehetett róla, egyrészt, mert a szakosztály tudományos tevékenységének ez volt a maradandó, nemzetközileg is elismert bizonyítéka, másrészt, mert megszüntetése esetén a hazai numizmatikai kutatások eredményeinek ismertetése igen bizonytalanná vált volna, így a 64-65. évfolyamtól a Numizmatikai Közlöny csak vétel útján juthatott el a tagokhoz és az érdeklődőkhöz.
Az 1970-es év változást hozott a kiadvány életében: az Akadémia elvárása szerint a Numizmatikai Közlönyt szerkesztő Huszár Lajos mellé szerkesztőbizottság kinevezése vált szükségessé. A szerkesztőbizottság tagjai Huszár Lajos javaslatára Bíróné Sey Katalin és Gedai István lettek.
Az anyagi fedezet hiányán túl éppen az éremtannal két társadalmi szervezet keretén belül foglalkozók megrendült tekintélye vezette a Magyar Tudományos Akadémiát arra az elhatározásra, hogy 1973-tól saját kiadása alá vonja a Numizmatikai Közlönyt megfosztva ezzel a folyóiratot több mint 70 év után a társulat megjelentetési jogától. Elsősorban Gedai Istvánnak, a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára megbízott osztályvezetőjének, valamint a társulat vezetősége feddhetetlenségének és tárgyalásainak köszönhetően sikerült a kérdésben megegyezésre jutni és így a Közlöny megmaradhatott a társulat kiadásában. E folyóirat nélkül ugyanis - ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni -, a Magyar Numizmatikai Társulatnak úgy könyvtára, mint egész tudományos léte megkérdőjelezhetővé vált volna. A Magyar Tudományos Akadémia belátva mindezt végül oly módon vette fel a Numizmatikai Közlönyt kiadványtervébe, hogy azt továbbra is a társulat kiadásában finanszírozza. Feltételül viszont megszabta, hogy a szerkesztő csak hivatásos numizmatikus lehet.
1976 végén megjelent a Numizmatikai Közlöny jubileumi 74-75. évfolyama. A kiadvány jubileumi számainak megjelenése többször – vagy tragikus betegség, haláleset, vagy saját döntés következtében – szerkesztőváltozást is magukkal hozott. Dr. Huszár Lajos maga döntött szerkesztői tevékenységének befejezéséről. A megjelent kötettel tehát nemcsak a Közlöny első 75 éves időszaka, hanem egy másik korszak is lezárult. Huszár Lajos, aki oly sok éven át, 1939-től volt a folyóirat szerkesztője, ezzel a számmal befejezte tevékenységét, hogy utat engedjen a fiatalabb generációknak. Méltó utódja Bíróné Sey Katalin lett.

A 76. évfolyamtól napjainkig

A Numizmatikai Közlöny szerkesztőbizottságának összetétele is megváltozott 1976-tól. Miután az eddig bizottsági tag Bíróné Sey Katalin főszerkesztő lett, a megüresedett helyre a tisztújító közgyűlést követő választmányi ülés Fitz Jenőt választotta meg. A főszerkesztő és a szerkesztőbizottság meg kívánta tartani a kiadvány két nagy formátumú szerkesztője, Gohl Ödön és Huszár Lajos által kialakított, majd évtizedeken át finomított arculatát. A Huszár Lajos szerkesztésében a közlöny 52-53. évfolyamában megjelent tartalomjegyzék folytatását állította össze Bíróné Sey Katalin a 78-79. évi számában. A repertórium szerkezeti felépítésén nem változtatott, a kiadványban közölt leletek felsorolásánál viszont a darabszámot is megadta, amely kiegészítés rendkívül hasznos az érdeklődők számára.
Az 1986-ban a társulat a folyóirat kiadási árának horribilis összeggel való megemelése miatt kénytelen volt megválni az Akadémiai Nyomdától. A 84-85. évfolyam így már az Akadémia Sokszorosító Üzemében készült. Mivel ez a nyomda nem rendelkezett technikai szerkesztővel, ezután e feladat ellátása is a közlöny szerkesztőjének vállaira nehezedett.
A nyomdaváltás a szerkesztőségben a Közlöny tartalmával kapcsolatos újítás igényét is felvetette. A szerkesztőbizottság az elsődleges források megismertetése céljából több numizmatikai vonatkozású levéltári anyag közlését vette tervbe. Ettől az évfolyamtól kezdve tekintettel arra, hogy a magyar numizmatikának — mint a tudományos területeknek általában — nem volt és máig sincs csak idegen nyelven megjelenő folyóirata, megnövelték az idegen nyelvű összefoglalók terjedelmét. Ugyancsak új célkitűzés volt, hogy a hazai közgyűjtemények olyan speciális részeit, melyeknek nincsen hazai szakértője a kiadványban külföldi, nemzetközileg elismert numizmatikusok publikálják. Így próbálták a nyilvánosság számára az eddig ismeretlen gyűjteményrészeket azok legjobb szakértőivel megismertetni.
A Numizmatikai Közlöny 86-87. évfolyamától kezdve egységes címen és új formában jelent meg az eddig Egyéb magyar irodalom és a Hírlapokban és folyóiratokban megjelent numizmatikai vonatkozású közlemények rovat.  Az e szám óta Baloghné Ábrányi Hedvig szerkesztésében Magyar Numizmatikai Bibliográfia címen megjelenő irodalomjegyzék kétévente regisztrálja a Magyarországon megjelenő bármely numizmatikai vonatkozású, és a külföldi szakirodalomban megjelenő kizárólag magyar vonatkozású dokumentumanyagot.
Dr. Gedai Istvánnak a társulat elnöki tisztségéről és egyben a Numizmatikai Közlöny szerkesztőbizottsági tagságáról való 1987 decemberében történt lemondása után a szerkesztőbizottság öttagú testületté bővült. A választmány határozata értelmében a szerkesztőbizottság tagja tisztségéből következően a társulat elnöke és főtitkára. Mivel Fitz Jenő elnök ekkor már szerkesztőbizottsági tag volt, új tag lett Rádóczy Gyula főtitkár, Kőhegyi Mihály alelnök és Vadász György másodtitkár. Az 1988. január 20-án megtartott közgyűlés döntött arról, hogy a Numizmatikai Közlöny árát beépítik a tagdíjba, így ez évtől kezdve a társulat tagjai a folyóiratot ismét tagsági illetményként kapják meg.
Bíróné Sey Katalin szerkesztő 1992-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárából nyugdíjba ment, és 10 éves munkaszerződést vállalt az oslói egyetem éremtára antik numizmatika gyűjteményének munkatársaként. A szerkesztés munkálatait egy aktív szerkesztőtárs, Torbágyi Melinda szerkesztő-bizottsági tagságba való bevonásával továbbra is tudta vállalni. Az elkövetkező években Torbágyi Melinda végezte a kéziratok összegyűjtését, az egyéb szerkesztési feladatokat pedig megbeszélés szerint osztották meg.  
A közlöny 1993-94. évfolyama már az Argumentum Kiadó gondozásában jelent meg. Anyagi okok miatt terjedelmében sokkal karcsúbb lett, és tematikájában is változást hozott. A kötetet a társulat a FIDEM 1994. április 6-9 között Budapesten megrendezett kongresszusa tiszteletére kívánta megjelentetni, így három éremművészeti vonatkozású összefoglaló tanulmányt is tartalmazott. A következő kötetek megjelentetését sikerült a társulat anyagi helyzetének csekély mértékű, komoly erőfeszítések árán elért megerősödése révén újfent a kiadvány szakmai szükségességének és nemzetközi elismertségének megfelelő terjedelemben és színvonalon biztosítani.
1997–98-ban a kiadvány két szerkesztőbizottsági tagját, Rádóczy Gyulát és Vadász Györgyöt szólította el tragikus hirtelenséggel a halál. Helyükre Bíróné Sey Katalin főszerkesztő javaslatára Buza Jánost, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságtörténeti Tanszékének egyetemi tanárát és L. Kovásznai Viktória alelnököt delegálta a választmány. 2001-ben ünnepelte a Társulat fennállásának 100. évfordulóját. Ez a jubileum egybeesett a magyar pénzverés millenniumával, és a társulat nemzetközi pénztörténeti konferenciát rendezett a kettős évforduló alkalmából. Ez évben jelent meg a Közlöny 100-101. évfolyama. A jubileumi kötet ennek a konferenciának az anyagát tartalmazza. Ez évben súlyos veszteség érte a kiadvány szerkesztőbizottságát, elhunyt Kőhegyi Mihály alelnök, a bizottság tagja. Nagy Ádámot kérték fel e feladat betöltésére.                                              
Bíróné Sey Katalin közel 30 évig, 2005-ig volt a Numizmatikai Közlöny főszerkesztője. Ez évben megvált ettől a tisztségétől, helyét dr. Torbágyi Melinda vette át. A Közlöny szerkesztője pedig Tóth Csaba lett, akinek önzetlen segítsége nemcsak a szerkesztésben, hanem az elkövetkező évek köteteinek megjelentetésében is döntő jelentőségű volt és reményeink szerint együttműködésére és segítőkészségére a jövőben is számíthatunk. Visszatekintve a Numizmatikai Közlöny ez ideáig megjelent több mint 110 évfolyamára elmondhatjuk, hogy az első kötet megjelenésekor kijelölt célokat híven betöltötte. A Magyar Numizmatikai Társulat továbbra is ezen az úton kíván járni, és minden lehetőséget megteremt arra, hogy hazánk egyetlen tudományos, a világ minden táján ismert és elismert folyóirata megjelenhessen, és része maradjon a világ numizmatikai kutatásának.

Copyright © 2013-2019. Magyar Numizmatikai Társulat   All Rights Reserved.