Nyomtatás


A könyvtár története

1901-1951

A Magyar Numizmatikai Társulat megalakulását követően az alapítók elsőrendű feladatai között egy olyan könyvtár létrehozását határozták el, amely a különböző szakterülettel foglalkozó gyűjtők elmélyült kutatóvá érlelődését segíti elő. A cél és az anyagi eszközök szűkössége behatárolták a gyűjtőkört: a könyvtár feladatává kizárólag a numizmatikai szakdokumentumok gyűjtése vált, a segédtudományok és egyéb segédkönyvek megszerzése csak esetleges ajándékozások útján vált lehetővé. Dokumentumtípusok tekintetében viszont teljességre törekedtek: gyűjtöttek könyveket, folyóiratokat, kisnyomtatványokat és különlenyomatokat egyaránt. Különösen nagy hangsúlyt fektettek az árverési katalógusok és a kereskedők éremjegyzékeinek gyűjtésére, amelynek a mai napig felbecsülhetetlen szakmai jelentősége abban áll, hogy nem egy esetben ezek szolgálnak elsődleges forrásanyagként a kutatásokhoz, valamint hozzásegítenek bennünket lappangó, eddig ismeretlen érmek megismeréséhez, azonosításához, vagy egy-egy darab saját önálló történetének nyomon követéséhez.
A könyvtár eszméje tehát a társulat megalapításának tervével egy időben született. A Numizmatikai Közlöny első számában felhívást tettek közzé, amelyben kérték a tagokat, hogy a könyvtárat és a gyűjteményt adományaikkal gyarapítsák. Külön levélben keresték meg a Magyar Tudományos Akadémiát, valamint különböző tudományos társaságokat, könyvtárakat, hogy szakkönyvekkel, folyóiratokkal járuljanak hozzá a könyvtár létrehozásához. Az első nagyobb adomány a Szegedi Somogyi Könyvtár nevében dr. Reizner Jánostól érkezett, amelyben a születendő könyvtár számára felajánlotta a Somogyi Könyvtár numizmatikai tárgyú duplum-kiadványait. Az első tényleges ajándék, 12 kötet könyv pedig a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiség Osztályától érkezett.
Az 1907. év a könyvtár életében fordulópontot jelentett. A Kaplony u. 7. sz. II. emelet 13. alatti lakásba való beköltözéssel megoldódtak a helyiségproblémák. Ez időtől számíthatjuk a könyvtár rendeltetésszerű működésének kezdetét. A társulat Kaplony utcai önálló élete 1910. augusztus 1-ig tartott, mivel e napon költözött közel 90 éven át meglévő otthonába, a Budapest VIII. ker. Csepreghy u. 4. II. emelet 15. sz. alatti lakásba.
1921-ben és 1925-ben két kiemelkedő esemény történt a könyvtár életében. 1921-ben Dessewffy Miklósné, a társulat volt tiszteletbeli elnökének özvegye a könyvtárnak adományozta férje numizmatikai szakkönyvtárát. A hagyaték 117 könyvet foglalt magában, amelynek minden példánya görög és római pénztörténettel foglalkozik. Ezek ma is alapvető és nélkülözhetetlen forrásmunkái e kutatási területnek. A másik tragikus előzményű, de a könyvtár fejlődése szempontjából jelentős esemény 1925-ben történt. Március 27-én elhunyt Landesmann Pál joghallgató, a társulat rendes tagja. Édesapja, Landesmann József 5 millió koronát utalt át a társulatnak azzal a kéréssel, hogy ebből – fiának méltó emléket állítandó – egy „Landesmann Pál könyvtáralapot” hozzanak létre, s ennek évi jövedelmét a könyvtár gyarapítására használják fel.
A könyvtárosi teendőket több mint 70 évig, 1974. július 1-ig a társulat önként vállalkozó tagjai látták el, díjazás nélkül. A könyvtárosi tisztséget betöltő személyt a közgyűlés háromévente választotta újra. 1901–1912-ig a könyvtár és a gyűjtemény kezelése egy személy, a könyvtár és gyűjtemény őrének feladata volt. A társulat tagsága az 1912. március 28-i közgyűlésen döntött a két tisztség különválasztásáról.
Az első könyvtáros dr. Finály Gábor latin szakos tanár volt. Tudományos munkásságának fő területe a régészet és a klasszika-filológia volt. Őt dr. Alföldi András régész és numizmatikus, századunk ókortudományi kutatásainak egyik legnagyobb egyénisége követte. Tisztségéről egyetemi tanári kinevezése miatt mondott le. 1924-ben e poszt betöltésére dr. Stöhr Géza MÁV tisztviselőt választották meg, aki klasszika-archeologica tárgykörből szerzett doktorátust. Ő a könyvtárosi teendőket 1929-ig látta el.
1926-ban, a könyvtár életének 25. évében a teljes állomány 2712 kötetet tett ki, amelyből 734 volt a könyvek, 657 a folyóiratok, és 1321 az árverési katalógusok és éremjegyzékek száma. Az első negyedszázadban sikerült tehát az ország leggazdagabb önálló numizmatikai szakkönyvtárát felállítani, és 1910-től a kutatók és érdeklődők rendelkezésére bocsátani.
A könyvtár 1927 és 1951 közötti történetével kapcsolatban előre kell bocsátanunk, hogy ebből az időszakból nincsenek a könyvtár állományáról pontos számadataink. Bár 1926 után beleltározták az állományba került dokumentumokat, de az alapleltárakban nem jelölték a dátumot, sőt még az éveket sem zárták le. Így a leltárkönyv a könyvek gyarapodásával kapcsolatban csak a választmányi üléseken, közgyűléseken elhangzott adatok egyeztetésével lehet kormeghatározó, az új kiadású könyvek esetén pedig a megjelenés ideje nyújthat némi támpontot.
A könyvtár gyarapodása ebben az időszakban is döntő módon az ajándékok és a cserekapcsolatok révén történt. Ez utóbbi a folyóirat-állomány fejlesztésénél jutott elsősorban érvényre. A korszak legjelentősebb adományát Jeszenszky Géza, a társulat tiszteletbeli tagja juttatta a könyvtárnak az 1940. január 11-én kötött ajándékozási szerződés szerint, amelynek értelmében numizmatikai tárgyú könyveit, éremszekrényét és éremgyűjteményét a társulatnak adományozta. Zimmermann Lajos elnök a II. világháborút megelőző években összesen 46 kötet könyvvel gyarapította a könyvtárat, Szentgáli Károly pedig folyamatosan a könyvtárnak adományozta az újonnan megjelent magyar és külföldi éremtani kiadványokat.
A gyarapodás másik lehetséges módja ebben az időszakban is az első világháborút követő években szinte a semmiből újjáépített cserekapcsolatok fejlesztése volt. 1934-re már 39-ről van tudomásunk, amellyel — bár fáradtságot nem kímélő munka után — sikerült túlszárnyalni az I. világháborút megelőző évek legmagasabb számát.
A történelmi események, illetve az erősödő gazdasági válság újfent beleszólt a könyvtár gyarapítása szempontjából felfelé ívelő folyamatba. Külföldön megszűntek a folyóiratok, vagy megjelenésük egyre rendszertelenebbé vált, a cserekapcsolatok száma pedig a világháborúban betöltött szerepünk miatt egyre csökkent. Az 1941 utáni időszakról már adataink sincsenek, 1943-tól pedig a választmányi jegyzőkönyvek tanúsága szerint már csak a társulat küldte a Numizmatikai Közlönyt, ellenpéldányok pedig, ha megjelentek egyáltalán, csak a szövetséges országokból érkeztek.
Magyarország német megszállása után lassan megszűnt az élet a társulatban, és így a könyvtárban is. Budapest ostroma szerencsére megkímélte a könyvtárat, az értékes könyvgyűjteményben számottevő kár nem keletkezett.
A könyvtár gyarapodása a II. világháború után fokozatosan lelassult, az utolsó nagyobb ajándék Zimmermann Lajos, a társulat 1946-ban elhunyt elnökének könyvgyűjteménye volt. A hagyaték 1947-ben került az állományba.
1947-től kezdődtek újra a könyvtár számára oly nélkülözhetetlen kiadványcserék, elsőként a bécsi Österreichische Numismatische Gesellschafttal, a New-Yorki American Numismatic Societyvel és nem kis meglepetésre éppen a francia fél kezdeményezésére új cserekapcsolat létesült a párizsi Bibliotheque Nationale-lal. Ez utóbbi annál is jelentősebb volt, mivel ezideáig minden a tudományos együttműködésre irányuló kísérlet hiábavalónak bizonyult.

1951-től napjainkig

A polgári civil szervezetek történelmi helyzetének következtében 1949 és 1951 között egyre válságosabbá vált a társulat élete, amelynek végső akkordja az 1951-ik év volt. Ekkor ugyanis állami rendelkezésre megfosztották önállóságától, és a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulathoz csatolták, annak éremtani szakosztályaként. Mivel a társulat szakosztályként is saját önálló helyiségében működhetett tovább, önállóságának elvesztése a könyvtár életére nem volt hatással. Az Éremtani Szakosztály a Magyar Régészeti Művészettörténeti és Éremtani Társulat keretén belül is külön költségvetéssel rendelkezett, a könyvtárra jutó összeg ennek elenyésző hányadát tette ki, amiből a könyvtár 600 Ft-ot használhatott fel. A könyvtárra szánt összeg elenyésző volta miatt továbbra is csak az ajándékok, valamint a Numizmatikai Közlöny cserekapcsolatai segítették az állományt új anyaghoz.
A folyóiratokkal kapcsolatos levelezéseket, a cserekapcsolatok ügyintézését továbbra is a titkár, ezidőtájt Huszár Lajos szakosztálytitkár intézte. Munkáját mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az 1951-es mélypont (12 cserekapcsolat) után 1954-re sikerült több mint 30 kapcsolatot kialakítania, a már meglévőket pedig újra fellendítenie. Ennek köszönhetően a cserekapcsolatok száma 1959–60-ban 45 fölé emelkedett, majd 1968-ig átlagosan 40 körül mozgott.
Az 1970. május 20-án megtartott közgyűlésen a szakosztály visszaalakult a Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alatt működő önálló Magyar Numizmatikai Társulattá, s ezzel az alapvető változással új korszak nyílt a könyvtár életében is.
Mivel a társulat alapszabályban meghatározott feladata a numizmatika tudományának fejlesztése, eredményeinek közismertetése lett, megnövekedett a könyvtár szerepe, s a Numizmatikai Közlöny megjelentetése mellett e cél elérésének legfontosabb eszközévé vált. Az újjáalakult társulat vezetőségére nagy feladat várt: meg kellett teremteni annak a feltételét, hogy a könyvtár be tudja tölteni alapvető funkcióit.
1973-ban a vezetőség belátta, hogy egy ilyen minőségű és nagyságú könyvtárat nem lehet főfoglalkozású könyvtáros nélkül felelősséggel fenntartani és kezelni. Kéréssel fordultak tehát a társulat felügyeletével megbízott Magyar Tudományos Akadémiához, hogy biztosítsa az anyagi feltételeket egy főállású könyvtáros alkalmazásához. A könyvtár az újjáalakulástól kezdve a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtári Hálózatához tartozott, így kérésüket hálózati könyvtárként is alátámasztották. A vizsgálat eredményeképpen a társulat könyvtára 1974. július 1-től október l-ig átmenetileg mellékállás létesítésére kapott engedélyt, valamint ennek megfelelő költségvetési támogatást a Magyar Tudományos Akadémiától, mely állást Kertész Judit szakképzett könyvtáros töltött be. A vezetőség kérésére Rádóczy Gyula „önkéntes” könyvtáros tovább végezte a könyvtárosi feladatokat. 1975. október 1-re sikerült a könyveket szakrendben, ezen belül pedig betűrendben elhelyezni, megfelelő állomány-feltárás híján azonban csak az anyagot jól ismerő könyvtáros segítségével lehetett az olvasók rendelkezésére bocsátani. Ezért a legfontosabb feladat megfelelő katalógusok kidolgozása volt. Ehhez nyújtott nagy segítséget a Magyar Tudományos Akadémia engedélye, mely szerint a társulat 1975. január 1-től  állandó főállású munkakört létesíthetett, és 75 év eltelte után megkezdhette tevékenységét az első főállású könyvtáros, Sporik Mária, akit 1977. szeptember 1-től Baloghné Ábrányi Hedvig követett. Balogh Éva 1994-től kezdetben megbízási díjjal a dokumentumanyag számítógépes nyilvántartását végezte el, 2003-tól pedig főállásban látja el a könyvtárosi teendőket.
Az MTA lelket adott ezzel az új munkaköri engedéllyel a könyvtárnak, ugyanis mint Toldy Ferenc 1843-ban egy tervezett, de el nem készült könyvtártani szakkönyvnek az Athenaeumban megjelent bevezetőjében írta, minden könyvtárnak két lényeges alkotórésze van, egy anyagi: a könyv ... s egy szellemi: a könyvtárnok. Ez t. i. valóságos lelke, életereje minden bibliotékának. Ő tartja fenn, ő neveli tudományrendszeresen, hogy folyvást organikus test, s ne mechanikus halmaz legyen ... A könyvtárnok az, ki a könyvtárnak vagy megölő betűje, vagy verőszíve, ő képes a leggazdagabb gyűjteményt holttetemmé lelketleníteni, mint képes azt, ha magát nem ragyogó, de annál melegítőbb hivatásának egész szívvel és lélekkel odaadja, élő hatalommá emelni. A társulat könyvtárosai a kezdetektől jelmondatuknak tekintették a fentieket akkor is, amikor társadalmi munkában végezték feladataikat, és akkor is, amikor nagyobb lehetőségek birtokában teljes munkaidőben, élethivatásként. Így 1975-től a könyvtár életében új szakasz kezdődhetett.
A könyvtáros az állomány teljes revíziójával kezdte munkáját. 1975. december 31-én a revízió után a teljes könyvállomány 706 db könyv volt. A könyv megnevezést itt azért kell külön is hangsúlyoznunk, mert 1975-től választották szét először szabályszerűen az egyes dokumentumfajtákat, s így a könyvektől külön leltárba kerültek a különlenyomatok, a kisnyomtatványok, valamint az egyéb apró nyomtatványok. A folyóiratok száma ekkor 2765 db volt, melyet 148 különféle folyóirat évfolyamainak és egyes számainak összessége tett ki.      A könyvtár 1976 óta külön állományként gyűjtötte és rendezte a különlenyomatokat, kisnyomtatványokat és aprónyomtatványokat, melynek köszönhetően 1978 szeptemberére a különböző dokumentumfajták tekintetében a minimális feltártság követelményének eleget téve, valamint a szerzői betűrendes katalógust elkészítve, rendelkezésre is állt. Ez volt tehát fennállása óta az első olyan év, amikor mind a könyvtári törvény által előírt rendelkezéseknek, mind az MTA főtitkárának az akadémia könyvtári hálózatára vonatkozó utasításában foglaltaknak megfelelt. A könyvtár rendje, adminisztrációja azonban csak eszköz. Eszköz az olvasók minél jobb, tökéletesebb kiszolgálására, az olvasói igények messzemenő kielégítésére.
Az olvasószolgálat mai napig érvényes egységes rendje 1977-ben alakult ki. A könyvtárat az olvasók heti három alkalommal használhatják, egyszer a munkacsoport-értekezletek ideje alatt, egyszer az összejöveteli időben és a hét egy napján teljes munkaidőben. Természetesen a könyvtárosok — tekintettel a társulat jelentős számú vidéki tagságára — előzetes megbeszélés után a kiadványok használatát más időben is lehetővé teszik.
A társulat könyvtára 1988-ban kapta e korszak legjelentősebb  hagyatékát. Huszár Lajos tiszteltbeli elnök végrendeletében úgy rendelkezett, hogy teljes könyvtárát a Magyar Numizmatikai Társulatnak adományozza azzal a megkötéssel, hogy a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak és a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának előválogatási joga van. A teljes dokumentumanyag feltérképezését a társulat könyvtára végezte el. Az elkészült listák alapján a kedvezményezettek megkapták a számukra szükséges kiadványokat. Huszár Lajos teljes irodalmi munkásságának dokumentumait a könyvtár az anyag 1992-es elkülönített leltárba vétele és feldolgozása, valamint raktári elhelyezése óta Huszár-gyűjtemény néven külön gyűjteményként kezeli.
A könyvtár történetének XX. századi utolsó évtizedét a technikai fejlesztéssel kapcsolatos problémák és sikerek határozták meg. 1992-ben Mokányné dr. Nagy Katalin, az MTA Könyvtára Hálózati és Módszertani Szolgálata vezetője könyvtárban tett látogatásakor így méltatta a megtett utat: A Társulat könyvtára a 10.000 egységet meghaladó könyvtárak közé lépett. Példás rend uralkodik. Szép az állományforgalom és az olvasottság. A cserekapcsolatok kiépítése külön érdeme a társulati könyvtárnak, rengeteg pénzt takarít így meg.  
A 90-es évek derekától a könyvtár fő célja az évtized elején felállított követelmények megfelelő tájékoztatási tevékenység mennél magasabb szintű megvalósítása volt. 1996-ban Balogh Éva kiváló programozó szakember segítségével létrehozta a LIBRA elnevezésű könyvtári feldolgozó, visszakereső és bibliográfia-szerkesztő programot, amely a társulati könyvtár képére és hasonlatosságára, az e könyvtártípusnak megfelelő rendszerként készült el. Balogh Éva könyvtáros adatfelvivő munkáját és szakértelmét dicséri, hogy 1999. szeptemberére a könyvállomány teljes egészében számítógépes nyilvántartásba került. A következő évben pedig megkezdődött a folyóiratok analitikus feldolgozása, amelynek köszönhetően a könyvtárban fellelhető társtudományi folyóiratok numizmatikai vonatkozású tanulmányai, valamint a legrangosabb külföldi periodikumok cikkei már a számítógépes rendszerből kereshetők vissza, s ennek segítségével a könyvtáros témák szerinti naprakész bibliográfiákkal tud a tájékoztatás legfontosabb követelményeinek eleget tenni.
A XXI. század kezdetén minden könyvtárnak meg kell küzdenie a számítástechnika és az internet által nyújtott gyors információszerzés kihívásaival is. Azonban éppen ennek a könyvtárnak a működése, a vele szemben továbbra is fennálló és támasztott igények mutatják meg azt, hogy ezeknek a területeknek az együttműködése, "közös gondolkodása" tudja csak megadni a helyes választ és a továbbhaladást egy-egy tudományág fejlődésében.  A Magyar Numizmatikai Társulat könyvtára ezt az utat kívánja járni és szolgálni további munkájában is.