^Ugrás az elejére

  • 1 Magyar Numizmatikai Társulat
    „A Társulat célja az érmészet, különösen hazai érmészetünk tudományos művelése, az éremgyűjtésnek s az érmészetnek, ennek szépművészeti szempontból is, előmozdítása, s a tárgy iránt érdeklődők között az érintkezés fenntartása és fejlesztése.” Hiszen „...hány korszaka van hazánk történetének, amelyből alig maradt ránk más adat, mint néhány kis pénz s egy-egy érem, s ezen az alapon épül fel ama korszak politikájának és kultúrájának története." Ezért kívánjuk „...e tudományt az őt megillető magas polcra helyezni, az iránta való érdeklődést új életre kelteni.”
  • 2 Könyvkiadás...
    A Magyar Numizmatikai Társulat alapvető célja a numizmatika tudományos művelése, fejlesztése, eredményeinek előmozdítása és ismertetése. Ennek a célnak az eléréséhez az egyik legfontosabb eszköz a folyóiratok és egyéb kiadványok megjelentetése, mely tevékenységgel a Társulat az adott kor tudományos numizmatikai eredményeit teszi közkinccsé. Kiadványaink zászlóshajója az 1902 óta megszakítás nélkül megjelentetett, külföldön is ismert és elismert Numizmatikai Közlöny, mely hosszabb és rövidebb tanulmányokat, anyagközléseket és nem utolsó sorban a magyar vonatkozású numizmatikai bibliográfiát teszi közzé.
  • 3 Kirándulások...
    A társulati élet szerves részei a tanulmányi kirándulások, melynek több mint 100 éves hagyománya van. Ezek a kirándulások keretében a numizmatikához köthető városokat, pénzverdéket, és más építészeti, művészeti alkotásokat keresünk fel.
  • 4 Könyvtár...
    A Magyar Numizmatikai Társulat könyvtára a tudományág hazai egyetlen önálló, tudományos, nyilvános szakkönyvtára. Közel 20 000 kötetes könyvtárunk tárháza lett mindazon könyvekben, folyóiratokban, árverési katalógusokban és egyéb nyomtatványokban, dokumentációs anyagokban fellelhető információknak, amelyek mind a numizmatika tudományát legmagasabb szinten művelők, mind az éppen kezdő gyűjtők, vagy akár csak alkalmi érdeklődők számára fontosak lehetnek...
  • 5 Éremkiadás...
    A Magyar Numizmatikai Társulat Létesítő Okiratában is megfogalmazott feladatai közé tartozik, hogy érmeket veret és bocsát ki. Ennek szellemében a Társulat jubileumi-, emlék-, jutalom- és tagsági érmeket ad ki, s ennek kiemelkedő jelentőséget tulajdonít, hiszen a kiadványok mellett a kiadott érmek állítanak maradandó tárgyi emléket a működésének, illetve azoknak a személyiségeknek, akik kiemelkedő munkájukkal tevékenységében múlhatatlan érdemeket szereztek. Ezeket az alkotásokat az adott kor legnevesebb éremművészei készítik, akik maguk is tevékenyen részt vesznek a Társulat életében, és ezzel fejezik ki a Társulat és céljai iránti megbecsülésüket.

  


A könyvtár története

1901-1951

A Magyar Numizmatikai Társulat megalakulását követően az alapítók elsőrendű feladatai között egy olyan könyvtár létrehozását határozták el, amely a különböző szakterülettel foglalkozó gyűjtők elmélyült kutatóvá érlelődését segíti elő. A cél és az anyagi eszközök szűkössége behatárolták a gyűjtőkört: a könyvtár feladatává kizárólag a numizmatikai szakdokumentumok gyűjtése vált, a segédtudományok és egyéb segédkönyvek megszerzése csak esetleges ajándékozások útján vált lehetővé. Dokumentumtípusok tekintetében viszont teljességre törekedtek: gyűjtöttek könyveket, folyóiratokat, kisnyomtatványokat és különlenyomatokat egyaránt. Különösen nagy hangsúlyt fektettek az árverési katalógusok és a kereskedők éremjegyzékeinek gyűjtésére, amelynek a mai napig felbecsülhetetlen szakmai jelentősége abban áll, hogy nem egy esetben ezek szolgálnak elsődleges forrásanyagként a kutatásokhoz, valamint hozzásegítenek bennünket lappangó, eddig ismeretlen érmek megismeréséhez, azonosításához, vagy egy-egy darab saját önálló történetének nyomon követéséhez.
A könyvtár eszméje tehát a társulat megalapításának tervével egy időben született. A Numizmatikai Közlöny első számában felhívást tettek közzé, amelyben kérték a tagokat, hogy a könyvtárat és a gyűjteményt adományaikkal gyarapítsák. Külön levélben keresték meg a Magyar Tudományos Akadémiát, valamint különböző tudományos társaságokat, könyvtárakat, hogy szakkönyvekkel, folyóiratokkal járuljanak hozzá a könyvtár létrehozásához. Az első nagyobb adomány a Szegedi Somogyi Könyvtár nevében dr. Reizner Jánostól érkezett, amelyben a születendő könyvtár számára felajánlotta a Somogyi Könyvtár numizmatikai tárgyú duplum-kiadványait. Az első tényleges ajándék, 12 kötet könyv pedig a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiség Osztályától érkezett.
Az 1907. év a könyvtár életében fordulópontot jelentett. A Kaplony u. 7. sz. II. emelet 13. alatti lakásba való beköltözéssel megoldódtak a helyiségproblémák. Ez időtől számíthatjuk a könyvtár rendeltetésszerű működésének kezdetét. A társulat Kaplony utcai önálló élete 1910. augusztus 1-ig tartott, mivel e napon költözött közel 90 éven át meglévő otthonába, a Budapest VIII. ker. Csepreghy u. 4. II. emelet 15. sz. alatti lakásba.
1921-ben és 1925-ben két kiemelkedő esemény történt a könyvtár életében. 1921-ben Dessewffy Miklósné, a társulat volt tiszteletbeli elnökének özvegye a könyvtárnak adományozta férje numizmatikai szakkönyvtárát. A hagyaték 117 könyvet foglalt magában, amelynek minden példánya görög és római pénztörténettel foglalkozik. Ezek ma is alapvető és nélkülözhetetlen forrásmunkái e kutatási területnek. A másik tragikus előzményű, de a könyvtár fejlődése szempontjából jelentős esemény 1925-ben történt. Március 27-én elhunyt Landesmann Pál joghallgató, a társulat rendes tagja. Édesapja, Landesmann József 5 millió koronát utalt át a társulatnak azzal a kéréssel, hogy ebből – fiának méltó emléket állítandó – egy „Landesmann Pál könyvtáralapot” hozzanak létre, s ennek évi jövedelmét a könyvtár gyarapítására használják fel.
A könyvtárosi teendőket több mint 70 évig, 1974. július 1-ig a társulat önként vállalkozó tagjai látták el, díjazás nélkül. A könyvtárosi tisztséget betöltő személyt a közgyűlés háromévente választotta újra. 1901–1912-ig a könyvtár és a gyűjtemény kezelése egy személy, a könyvtár és gyűjtemény őrének feladata volt. A társulat tagsága az 1912. március 28-i közgyűlésen döntött a két tisztség különválasztásáról.
Az első könyvtáros dr. Finály Gábor latin szakos tanár volt. Tudományos munkásságának fő területe a régészet és a klasszika-filológia volt. Őt dr. Alföldi András régész és numizmatikus, századunk ókortudományi kutatásainak egyik legnagyobb egyénisége követte. Tisztségéről egyetemi tanári kinevezése miatt mondott le. 1924-ben e poszt betöltésére dr. Stöhr Géza MÁV tisztviselőt választották meg, aki klasszika-archeologica tárgykörből szerzett doktorátust. Ő a könyvtárosi teendőket 1929-ig látta el.
1926-ban, a könyvtár életének 25. évében a teljes állomány 2712 kötetet tett ki, amelyből 734 volt a könyvek, 657 a folyóiratok, és 1321 az árverési katalógusok és éremjegyzékek száma. Az első negyedszázadban sikerült tehát az ország leggazdagabb önálló numizmatikai szakkönyvtárát felállítani, és 1910-től a kutatók és érdeklődők rendelkezésére bocsátani.
A könyvtár 1927 és 1951 közötti történetével kapcsolatban előre kell bocsátanunk, hogy ebből az időszakból nincsenek a könyvtár állományáról pontos számadataink. Bár 1926 után beleltározták az állományba került dokumentumokat, de az alapleltárakban nem jelölték a dátumot, sőt még az éveket sem zárták le. Így a leltárkönyv a könyvek gyarapodásával kapcsolatban csak a választmányi üléseken, közgyűléseken elhangzott adatok egyeztetésével lehet kormeghatározó, az új kiadású könyvek esetén pedig a megjelenés ideje nyújthat némi támpontot.
A könyvtár gyarapodása ebben az időszakban is döntő módon az ajándékok és a cserekapcsolatok révén történt. Ez utóbbi a folyóirat-állomány fejlesztésénél jutott elsősorban érvényre. A korszak legjelentősebb adományát Jeszenszky Géza, a társulat tiszteletbeli tagja juttatta a könyvtárnak az 1940. január 11-én kötött ajándékozási szerződés szerint, amelynek értelmében numizmatikai tárgyú könyveit, éremszekrényét és éremgyűjteményét a társulatnak adományozta. Zimmermann Lajos elnök a II. világháborút megelőző években összesen 46 kötet könyvvel gyarapította a könyvtárat, Szentgáli Károly pedig folyamatosan a könyvtárnak adományozta az újonnan megjelent magyar és külföldi éremtani kiadványokat.
A gyarapodás másik lehetséges módja ebben az időszakban is az első világháborút követő években szinte a semmiből újjáépített cserekapcsolatok fejlesztése volt. 1934-re már 39-ről van tudomásunk, amellyel — bár fáradtságot nem kímélő munka után — sikerült túlszárnyalni az I. világháborút megelőző évek legmagasabb számát.
A történelmi események, illetve az erősödő gazdasági válság újfent beleszólt a könyvtár gyarapítása szempontjából felfelé ívelő folyamatba. Külföldön megszűntek a folyóiratok, vagy megjelenésük egyre rendszertelenebbé vált, a cserekapcsolatok száma pedig a világháborúban betöltött szerepünk miatt egyre csökkent. Az 1941 utáni időszakról már adataink sincsenek, 1943-tól pedig a választmányi jegyzőkönyvek tanúsága szerint már csak a társulat küldte a Numizmatikai Közlönyt, ellenpéldányok pedig, ha megjelentek egyáltalán, csak a szövetséges országokból érkeztek.
Magyarország német megszállása után lassan megszűnt az élet a társulatban, és így a könyvtárban is. Budapest ostroma szerencsére megkímélte a könyvtárat, az értékes könyvgyűjteményben számottevő kár nem keletkezett.
A könyvtár gyarapodása a II. világháború után fokozatosan lelassult, az utolsó nagyobb ajándék Zimmermann Lajos, a társulat 1946-ban elhunyt elnökének könyvgyűjteménye volt. A hagyaték 1947-ben került az állományba.
1947-től kezdődtek újra a könyvtár számára oly nélkülözhetetlen kiadványcserék, elsőként a bécsi Österreichische Numismatische Gesellschafttal, a New-Yorki American Numismatic Societyvel és nem kis meglepetésre éppen a francia fél kezdeményezésére új cserekapcsolat létesült a párizsi Bibliotheque Nationale-lal. Ez utóbbi annál is jelentősebb volt, mivel ezideáig minden a tudományos együttműködésre irányuló kísérlet hiábavalónak bizonyult.

1951-től napjainkig

A polgári civil szervezetek történelmi helyzetének következtében 1949 és 1951 között egyre válságosabbá vált a társulat élete, amelynek végső akkordja az 1951-ik év volt. Ekkor ugyanis állami rendelkezésre megfosztották önállóságától, és a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulathoz csatolták, annak éremtani szakosztályaként. Mivel a társulat szakosztályként is saját önálló helyiségében működhetett tovább, önállóságának elvesztése a könyvtár életére nem volt hatással. Az Éremtani Szakosztály a Magyar Régészeti Művészettörténeti és Éremtani Társulat keretén belül is külön költségvetéssel rendelkezett, a könyvtárra jutó összeg ennek elenyésző hányadát tette ki, amiből a könyvtár 600 Ft-ot használhatott fel. A könyvtárra szánt összeg elenyésző volta miatt továbbra is csak az ajándékok, valamint a Numizmatikai Közlöny cserekapcsolatai segítették az állományt új anyaghoz.
A folyóiratokkal kapcsolatos levelezéseket, a cserekapcsolatok ügyintézését továbbra is a titkár, ezidőtájt Huszár Lajos szakosztálytitkár intézte. Munkáját mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az 1951-es mélypont (12 cserekapcsolat) után 1954-re sikerült több mint 30 kapcsolatot kialakítania, a már meglévőket pedig újra fellendítenie. Ennek köszönhetően a cserekapcsolatok száma 1959–60-ban 45 fölé emelkedett, majd 1968-ig átlagosan 40 körül mozgott.
Az 1970. május 20-án megtartott közgyűlésen a szakosztály visszaalakult a Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alatt működő önálló Magyar Numizmatikai Társulattá, s ezzel az alapvető változással új korszak nyílt a könyvtár életében is.
Mivel a társulat alapszabályban meghatározott feladata a numizmatika tudományának fejlesztése, eredményeinek közismertetése lett, megnövekedett a könyvtár szerepe, s a Numizmatikai Közlöny megjelentetése mellett e cél elérésének legfontosabb eszközévé vált. Az újjáalakult társulat vezetőségére nagy feladat várt: meg kellett teremteni annak a feltételét, hogy a könyvtár be tudja tölteni alapvető funkcióit.
1973-ban a vezetőség belátta, hogy egy ilyen minőségű és nagyságú könyvtárat nem lehet főfoglalkozású könyvtáros nélkül felelősséggel fenntartani és kezelni. Kéréssel fordultak tehát a társulat felügyeletével megbízott Magyar Tudományos Akadémiához, hogy biztosítsa az anyagi feltételeket egy főállású könyvtáros alkalmazásához. A könyvtár az újjáalakulástól kezdve a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtári Hálózatához tartozott, így kérésüket hálózati könyvtárként is alátámasztották. A vizsgálat eredményeképpen a társulat könyvtára 1974. július 1-től október l-ig átmenetileg mellékállás létesítésére kapott engedélyt, valamint ennek megfelelő költségvetési támogatást a Magyar Tudományos Akadémiától, mely állást Kertész Judit szakképzett könyvtáros töltött be. A vezetőség kérésére Rádóczy Gyula „önkéntes” könyvtáros tovább végezte a könyvtárosi feladatokat. 1975. október 1-re sikerült a könyveket szakrendben, ezen belül pedig betűrendben elhelyezni, megfelelő állomány-feltárás híján azonban csak az anyagot jól ismerő könyvtáros segítségével lehetett az olvasók rendelkezésére bocsátani. Ezért a legfontosabb feladat megfelelő katalógusok kidolgozása volt. Ehhez nyújtott nagy segítséget a Magyar Tudományos Akadémia engedélye, mely szerint a társulat 1975. január 1-től  állandó főállású munkakört létesíthetett, és 75 év eltelte után megkezdhette tevékenységét az első főállású könyvtáros, Sporik Mária, akit 1977. szeptember 1-től Baloghné Ábrányi Hedvig követett. Balogh Éva 1994-től kezdetben megbízási díjjal a dokumentumanyag számítógépes nyilvántartását végezte el, 2003-tól pedig főállásban látja el a könyvtárosi teendőket.
Az MTA lelket adott ezzel az új munkaköri engedéllyel a könyvtárnak, ugyanis mint Toldy Ferenc 1843-ban egy tervezett, de el nem készült könyvtártani szakkönyvnek az Athenaeumban megjelent bevezetőjében írta, minden könyvtárnak két lényeges alkotórésze van, egy anyagi: a könyv ... s egy szellemi: a könyvtárnok. Ez t. i. valóságos lelke, életereje minden bibliotékának. Ő tartja fenn, ő neveli tudományrendszeresen, hogy folyvást organikus test, s ne mechanikus halmaz legyen ... A könyvtárnok az, ki a könyvtárnak vagy megölő betűje, vagy verőszíve, ő képes a leggazdagabb gyűjteményt holttetemmé lelketleníteni, mint képes azt, ha magát nem ragyogó, de annál melegítőbb hivatásának egész szívvel és lélekkel odaadja, élő hatalommá emelni. A társulat könyvtárosai a kezdetektől jelmondatuknak tekintették a fentieket akkor is, amikor társadalmi munkában végezték feladataikat, és akkor is, amikor nagyobb lehetőségek birtokában teljes munkaidőben, élethivatásként. Így 1975-től a könyvtár életében új szakasz kezdődhetett.
A könyvtáros az állomány teljes revíziójával kezdte munkáját. 1975. december 31-én a revízió után a teljes könyvállomány 706 db könyv volt. A könyv megnevezést itt azért kell külön is hangsúlyoznunk, mert 1975-től választották szét először szabályszerűen az egyes dokumentumfajtákat, s így a könyvektől külön leltárba kerültek a különlenyomatok, a kisnyomtatványok, valamint az egyéb apró nyomtatványok. A folyóiratok száma ekkor 2765 db volt, melyet 148 különféle folyóirat évfolyamainak és egyes számainak összessége tett ki.      A könyvtár 1976 óta külön állományként gyűjtötte és rendezte a különlenyomatokat, kisnyomtatványokat és aprónyomtatványokat, melynek köszönhetően 1978 szeptemberére a különböző dokumentumfajták tekintetében a minimális feltártság követelményének eleget téve, valamint a szerzői betűrendes katalógust elkészítve, rendelkezésre is állt. Ez volt tehát fennállása óta az első olyan év, amikor mind a könyvtári törvény által előírt rendelkezéseknek, mind az MTA főtitkárának az akadémia könyvtári hálózatára vonatkozó utasításában foglaltaknak megfelelt. A könyvtár rendje, adminisztrációja azonban csak eszköz. Eszköz az olvasók minél jobb, tökéletesebb kiszolgálására, az olvasói igények messzemenő kielégítésére.
Az olvasószolgálat mai napig érvényes egységes rendje 1977-ben alakult ki. A könyvtárat az olvasók heti három alkalommal használhatják, egyszer a munkacsoport-értekezletek ideje alatt, egyszer az összejöveteli időben és a hét egy napján teljes munkaidőben. Természetesen a könyvtárosok — tekintettel a társulat jelentős számú vidéki tagságára — előzetes megbeszélés után a kiadványok használatát más időben is lehetővé teszik.
A társulat könyvtára 1988-ban kapta e korszak legjelentősebb  hagyatékát. Huszár Lajos tiszteltbeli elnök végrendeletében úgy rendelkezett, hogy teljes könyvtárát a Magyar Numizmatikai Társulatnak adományozza azzal a megkötéssel, hogy a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak és a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának előválogatási joga van. A teljes dokumentumanyag feltérképezését a társulat könyvtára végezte el. Az elkészült listák alapján a kedvezményezettek megkapták a számukra szükséges kiadványokat. Huszár Lajos teljes irodalmi munkásságának dokumentumait a könyvtár az anyag 1992-es elkülönített leltárba vétele és feldolgozása, valamint raktári elhelyezése óta Huszár-gyűjtemény néven külön gyűjteményként kezeli.
A könyvtár történetének XX. századi utolsó évtizedét a technikai fejlesztéssel kapcsolatos problémák és sikerek határozták meg. 1992-ben Mokányné dr. Nagy Katalin, az MTA Könyvtára Hálózati és Módszertani Szolgálata vezetője könyvtárban tett látogatásakor így méltatta a megtett utat: A Társulat könyvtára a 10.000 egységet meghaladó könyvtárak közé lépett. Példás rend uralkodik. Szép az állományforgalom és az olvasottság. A cserekapcsolatok kiépítése külön érdeme a társulati könyvtárnak, rengeteg pénzt takarít így meg.  
A 90-es évek derekától a könyvtár fő célja az évtized elején felállított követelmények megfelelő tájékoztatási tevékenység mennél magasabb szintű megvalósítása volt. 1996-ban Balogh Éva kiváló programozó szakember segítségével létrehozta a LIBRA elnevezésű könyvtári feldolgozó, visszakereső és bibliográfia-szerkesztő programot, amely a társulati könyvtár képére és hasonlatosságára, az e könyvtártípusnak megfelelő rendszerként készült el. Balogh Éva könyvtáros adatfelvivő munkáját és szakértelmét dicséri, hogy 1999. szeptemberére a könyvállomány teljes egészében számítógépes nyilvántartásba került. A következő évben pedig megkezdődött a folyóiratok analitikus feldolgozása, amelynek köszönhetően a könyvtárban fellelhető társtudományi folyóiratok numizmatikai vonatkozású tanulmányai, valamint a legrangosabb külföldi periodikumok cikkei már a számítógépes rendszerből kereshetők vissza, s ennek segítségével a könyvtáros témák szerinti naprakész bibliográfiákkal tud a tájékoztatás legfontosabb követelményeinek eleget tenni.
A XXI. század kezdetén minden könyvtárnak meg kell küzdenie a számítástechnika és az internet által nyújtott gyors információszerzés kihívásaival is. Azonban éppen ennek a könyvtárnak a működése, a vele szemben továbbra is fennálló és támasztott igények mutatják meg azt, hogy ezeknek a területeknek az együttműködése, "közös gondolkodása" tudja csak megadni a helyes választ és a továbbhaladást egy-egy tudományág fejlődésében.  A Magyar Numizmatikai Társulat könyvtára ezt az utat kívánja járni és szolgálni további munkájában is.

Copyright © 2013-2019. Magyar Numizmatikai Társulat   All Rights Reserved.