In memoriam Gedai István (Szentmártonkáta, 1934. szeptember 17. – Budapest, 2026. május 13.)

Megrendülten tudatjuk Tagtársainkkal, a numizmatika iránt érdeklődőkkel és a legújabb kori történelmünk értő figyelőivel, hogy Gedai István régész-numizmatikus, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója, a Magyar Numizmatikai Társulat tiszteletbeli elnöke rövid betegség után 2026. május 13-án elhunyt.

Érettségi után, 1953-ban nyert felvételt az ELTE Bölcsészettudományi Kar történelem-muzeológia, majd régészet szakára, ahol 1957-ben végzett volna, amennyiben nem szól közbe a történelem. Egyetemistaként ugyanis aktív szerepelt vállalt az 1956-os forradalom eseményeiben, amiért következő évben letartóztatták és ötéves börtönbüntetésre ítélték, amelyet végül egy év hat hónapra mérsékeltek. Szabadulása után természetesen nem folytathatta tovább egyetemi tanulmányait, éveken át segédmunkásként dolgozott, mígnem professzora, László Gyula közbenjárására végül 1963-ban befejezhette az egyetemet, következő évben doktorált, 1972-ben pedig kandidátusi fokozatot szerzett.

Kapcsolata választott szakterületével, a numizmatikával gyerekkorába nyúlt vissza, amikor lelkes éremgyűjtőként kezdett el pénztörténettel foglalkozni. Hányattatása éveiben is rendszeres bejárt a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába Huszár Lajoshoz, mígnem 1966 januárjában sor került segédmuzeológusi kinevezésére. Ezzel vette kezdetét egy páratlan, évtizedeken át tartó tudományos és tudományszervezői pálya, amelynek eredményei máig maradandónak bizonyultak a magyarés nemzetközi viszonylatban egyaránt.

Szűkebb szakterületének a középkori magyar pénztörténet számított, de életművében szorosan összeforrt a numizmatikai, a 20. századi történeti és közéleti munkásság, 1959-től a közelmúltig megjelent önálló művei, tanulmánykötetekbenmegjelent cikkei, folyóiratokban, hírlapokban megjelent írásai, leletközlései, könyvismertetéseinek száma meghaladja a hatszázat.

Közéleti és tudományszervezői tevékenysége kiemelkedőnek számít. 1970 és 1980 között a Magyar Numizmatikai Társulat főtitkára, 1980 és 1988 között elnöke, 1995-től tiszteletbeli elnöke. 1973 és 1990 között a Magyar Tudományos Akadémia numizmatikai albizottságának titkára, majd a Régészeti Bizottság, a Magyar-Orosz Történész Vegyesbizottság tagja volt. 1975 és 1991 között a Numismatic Literature magyar szerkesztője és a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtáránakfőosztályvezetője volt, 1990-től 1993-ig a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese, 1993 és 1999 között főigazgatója volt. Közéleti tisztségeit hosszan lehetne sorolni: az UNESCO Nemzetközi Numizmatikai Bizottságának alelnöke, címzetes egyetemi docens,az Országos Múzeumi Tanács főtitkára, a Nemzeti Kegyeleti Bizottság elnökhelyettese, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének alelnöke és az Ásatási Bizottság elnöke is volt.

A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójaként hozzá fűződik a napjainkban is megtekinthető, új állandó történeti kiállítás létrejötte és a múzeum rekonstrukciójának elindítása. Számos kitüntetése és elismerése mellett 2014-ben elnyerte a Magyar Érdemrend középkeresztjét.

Személyében nemcsak a numizmatika és a történettudomány hiteles alakját, de a forradalom egyik utolsó élő tanúját is elveszítettük. Emlékét tisztelettel és kegyelettel őrizzük.