Budapest, 1954. február 24. – Budapest, 2024. december 9.

Megrendült és fájó szívvel tudatjuk Tagtársainkkal, minden a numizmatika iránt érdeklődő olvasónkkal, hogy Nudelman László, hazánk egyik legjelentősebb műgyűjtője, egyike az utolsó klasszikus értelemben vett műkereskedőknek, az utolsó mohikán, 2024. december 9-én váratlanul elhunyt.

Kedves Laci, egy 2020-ban korrektúrára átküldött életrajzi riport anyagában kérdezi a beszélgetőtársad, vajon mi akadályoz meg abban, hogy az akkor már 6 éve megírni szándékozott önéletrajzi kötetedet befejezd. Egy szóval válaszoltál: időhiány, majd hozzátetted: az idő az kincs...

És most mindannyian, akik tisztelünk, szeretünk, akiknek a munkájában szinte naponta segítségükre voltál, akikkel megosztottad minden alkalommal hihetetlen tudásodat és ismereteidet, akire mindig számíthattunk, elvesztettünk. Bármilyen kérdés merült fel, elsőként jutott eszünkbe: meg kell kérdezni a Nudelman-t... „A NUDELMAN”... Fogalom voltál, vagy és leszel kiemelkedően a numizmatikában és a XX. század második felének magyar festőművészetében is. Ahogy manapság mondani szokták, vérprofi. És most szembe kell néznünk azzal, hogy NINCS IDŐ. Elmentél, el... a végtelen időbe, ott lévő Szeretteid, kollégák, barátok közé...

Rengeteg terved volt: a munkádban a legközelebbi a jövő év januári árverés, a könyved, könyveid... A családban a karácsonyra készülődés, az unokákkal együtt töltendő ünnepnapok. Erről beszéltünk vasárnap délután utoljára. És a jótékony célokra adományozásokról, amelyet mindig előtérbe helyeztél, de soha nem beszéltél róla nyilvánosan.

Így tettél hosszú éveken át Társulatunkkal is, amelynek életét a legkülönfélébb módon segítetted. A Társulatnak 1968 óta voltál tagja. Ekkor kezdtél el gyűjteni. Megláttál egy bélyegkereskedőnél két francia bélyeget. Ez volt a Chagall-Chartres bélyegpár. 400 Ft-ot kért érte a tulajdonos. ez vagyon volt annak idején, de ennek ellenére hétről hétre ott ácsorogtál, és nézted a két bélyeget. „Akkor valahogy megszánt az öreg, és eszébe juthatott egy ötlet, mert azt mondta: Öcsike, hozzál régi pénzeket, és legfeljebb cserélünk”. Szóltál az osztálytársaidnak, és néhány nap alatt szép kis kupac gyűlt össze. De már akkor sem ingyen kérted, hanem adtál a régiért újat. Ezért pedig megdolgoztál a Lehel piacon tanulás mellett. És bújtad a könyveket, történelem, művészettörténet, bevezetésként Az én múzeumom sorozat. Folyamatosan tanultál, gimnazistaként múzeumokba jártál teljesen egyedül, meg akartad ismerni a festészetet. És összegyűjtötted az 1945 utáni magyar festészet páratlan színvonalú képanyagát, amelyben szinte a teljes Barcsay, Korniss életmű megtalálható.

Közben a Chagall-Chartres bélyegek megvétele során szerzett tapasztalatok hatására a numizmatika sem esett ki a látókörödből. „A numizmatika egy életen át megbízható, kiszámítható műfaj” – mint mondtad, majd folytattad: „speciális tudást, ismereteket igényel, a gyűjtési területed kötelez...” Hivatásosokat megszégyenítő ismeretanyag birtokában voltál, sőt voltak területek, ahol csak Rád számíthattunk. Kezdetben Árpád házi pénzeket gyűjtöttél, majd egyedül álló garas kollekciód volt, amely ma a Magyar Nemzeti Bank gyűjteményét gyarapítja. Gyűjtőből éremkereskedő lettél. Erről így beszéltél: „1989-ben mondtam ki először magamnak, hogy innentől kezdve nem etikus dolog, hogy kereskedő létemre gyűjtsek. Nem lenne fair a mindenkori vevőiddel szemben, mert ez azt jelentené, hogy a tetejét levadászod, és azt elteszed magadnak. Akkor én ezt halál komolyan gondoltam, és tartottam is. Közben persze úgy alakult - mivel a gyűjtés vágya nem múlik el nyomtalanul –, hogy új ideológiát találva ezt vagy azt akár drágán is megvettem. Raktárra. Ha nagyon drágán vettem, akkor azt nem tudtam eladni hamar. Akkor megvolt arra az ürügy, hogy az miért van ott”. Tisztesség, megbízhatóság, becsület, ezek vezettek szakmai utadon.

20 évvel ezelőtt tartottad az első árverésedet a bécsi Rauch céggel közösen. Kétnyelvű katalógusoddal, az egyes darabok feldolgozásával és mintaértékű meghatározásaiddal, a fotókkal és nem utolsó sorban nem megkérdőjelezhető áraiddal már az első árveréssel nemzetközi érdeklődésre, tekintélyre tettél szert, és a magyar numizmatikai anyagot beemelted a világ élvonalába. 2024. szeptember 28-án tartottad utolsó, 22. aukciódat. Megbecsült és Magyarországról egyedüli tagja lettél az Association Internationale des Numismates Professionels-nek (IAPN) és elnökségi tagja a szervezet Érmehamisítás Elleni Nemzetközi Albizottságának.

A Magyar Numizmatikai Társulat legkiválóbb tagjai sorában maradsz örökké. Emlékedet tisztelettel és szeretettel őrizzük. Nyugodj békében, Laci!

Baloghné Ábrányi Hedvig