Huszár Lajos: Habsburg-házi királyok pénzei 1526-1657

A Magyar Numizmatikai Társulat kiadásában megjelent művek között meg kell emlékeznünk arról a kiadványról is, amely végül nem annak keretein belül jelent meg, de a kiadásához vezető úton ez az intézmény elévülhetetlen érdemeket szerzett. A vezetőség 1912-ben beadványt intézett a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottságához, amelyben kérte, hogy utaljanak ki számára évi rendszerességgel egy meghatározott összeget a Corpus Nummorum Hungariae harmadik kötetének előkészítő munkálataira. Néhány szót azonban ejtsünk azokról a pontokról is, amelyen keresztül a mű kiadatásának folyamata idáig jutott. Az MTA Régészeti Bizottságának gondozásában 1899-ben jelent meg Réthy László Corpus Nummorum Hungariae első kötete, amely az Árpád-házi pénzek leírását tartalmazta. Nyolc évvel később — mint azt a Weszerle táblák kiadási körülményeinek vizsgálatánál már leírtuk — elkészült a második kötet a későközépkori királyok vereteinek feltárásával. A harmadik kötet összeállítását Harsányi Pál vállalta magára.

Ezen előzmények után fordult a társulat az akadémiához az említett kéréssel, miszerint folyósítson neki évente egy bizonyos összeget a Corpus harmadik kötetének előkészítő munkálataira, pontosabban a már összegyűjtött anyag éremrajzainak elkészítésére. A társulat vállalta, hogy a rajzokról saját költségén kliséket állíttat elő, az összegyűlt anyagot a Numizmatikai Közlönyben megjelenteti, és a készülő műhöz szükséges befejezett sablonokat átadja a Magyar Tudományos Akadémiának. A javaslat pozitív elbírálásban részesült, melynek köszönhetően 1912 és 1921 között a Magyar Tudományos Akadémia 578/1912. számú átiratával évi 600 korona, illetve ennek megfelelő összegű támogatást utaltatott ki az előkészületek fedezésére.

Az MTA az 1921. április 15-én kelt 334/1921 számú átiratában azonban bejelentette, hogy megszünteti a Corpus Nummorum Hungariae harmadik kötetének támogatását. A társulat a következő indokolással kérte a határozat megváltoztatását: „... rendkívül lesújtott bennünket az a közlés, hogy midőn a Tudományos Akadémia az ország lelkes tudományszerető közönsége részéről milliókra tehető adományokban részesül, abból minden tudományszak megkapja a maga részét, csak a numizmatika nem, pedig a Tudományos Akadémiától a numizmatika terén egyelőre mást nem kérünk, mint a Corpus Nummorum Hungariae előmunkálatainak intenzív támogatását. Hangsúlyozzuk, hogy mi adjuk továbbra is hozzá a legönzetlenebbül a szellemi és adminisztratív munkát, s az anyagi eszközök egy részét, így tehát semmi esetre sem túlzott az a tiszteletteljes kérelmünk, hogy viszont a Tudományos Akadémia se vonja meg az anyagi támogatást a szakértő közönség által várva várt műtől.” Az Akadémia a kérelmet a mostoha gazdasági helyzetre való tekintettel végérvényesen elutasította, Harsányi Pál halála pedig még a finanszírozható előkészítő munkálatok folytatását is leállította.

Az akadémia 1921-es elutasító határozata után 20 év telt el addig, míg 1941-ben a társulat újabb beadványt intézett az MTA Régészeti Bizottságához. Jó ürügyként szolgált, hogy az MTA a Vigyázó Ferenc- féle örökség kapcsán programot készített a megoldásra váró feladatokról és ezek között szerepelt a Corpus Nummorum Hungariae harmadik kötetének befejezése is. A vezetőség kérte a programhoz kapcsolódva, hogy a „Régészeti Bizottság a C. N. H. III. kötetét, tehát a Habsburg-kori magyar pénzek leírásának kiadását, de legalább is egyelőre a kiadásra való előkészületek elvégzését támogatással tegye lehetővé.” Ezzel együtt a munka folytatására és a mű megírására dr. Huszár Lajost, a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának őrét javasolta. Ő ekkor már meg is kezdte Harsányi félbemaradt munkájának folytatását, de 1941-ben az előkészítő munka már egész mást jelentett. Azt a gondolatot, amely szerint rajzokkal oldják meg az illusztráció kérdését, elvetették, mivel az anyag valósághű feltárásához fotókra volt szükség. A másik gondot a teljesség kérdése jelentette. Mivel magyar pénzek nemcsak Magyarország területén voltak, hanem külföldi gyűjteményekben is, az így szükségszerűvé vált külföldi tanulmányutak biztosítására, és a fotóköltségek fedezésére 3000 pengő segélyt kértek az akadémiától: „A négyszáz éves Habsburg uralom alatt vert magyar pénzek Magyarország történetét illusztrálják és egyben beszédes bizonyítékai — az örökös tartományok uniformizált érmeivel ellentétben — a magyar államiság fenntartására irányuló erőfeszítéseknek.”

Az akadémia mérlegelte a kért támogatás mértékét illetve tárgyát, és a mű nemcsak numizmatikai, de történeti, gazdaságtörténeti, sőt művészeti jelentőségét is belátva, megadta az igényelt összeget. Huszár Lajos 1948-ig az akadémiai támogatás felhasználásával áttanulmányozta a magyar vidéki múzeumi- és magángyűjtemények mellett a legfontosabb külföldi gyűjteményeket (Bécs, Prága, Berlin, Milano, stb.) is. A további munkálatokra és a kötet megjelentetésére azonban társulati keretek között már nem volt lehetőség. A Corpus Nummorum Hungariae harmadik kötetének kiadása 1957-ig ismét kétséges volt.

Huszár Lajos 1957-ben kérelemmel fordult a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetéhez, amelynek hatására a kiadvány ügyét felkarolták. A teljes kézirat, amely az 1526 és 1657 közötti időszak pénztörténeti feldolgozását tartalmazta, a 60-as évek derekán készült el. Kiadására csak közel 10 évi várakozás után, 1975-ben Habsburg-házi királyok pénzei 1526-1657 címmel Corpus Nummorum Hungariae III. sorozatcímmel az Akadémiai Kiadó gondozásában került sor.