Ambrus Béla: Magyarország papírpénzei

Lakos János az 1946. december 12-én megtartott választmányi ülésen jelentette be, hogy Éremgyűjtők Zsebkönyve címmel kiadványsorozatot kíván indítani. A választmány elfogadta az ajánlatát, és 1947. január 10-én meg is kötötték a szerződést. Ebben Lakos János kötelezte magát, hogy az egyes kötetek kiadásával járó mindennemű költséget magára vállalja, a társulatot semmilyen anyagi kötelezettség nem terheli. A megjelent kiadványok eladásából befolyó összeg mindaddig őt illeti meg, amíg a kiadványok önköltségi ára meg nem térül. Az esetleges fennmaradó tiszta jövedelem fele pedig a Magyar Numizmatikai Társulat költségvetését gazdagítja. Ennek fejében a társulat hozzájárul, hogy a megjelenő kiadványok „Magyar Numizmatikai Társulat” impresszummal adassanak ki. Az egyes köteteket a kiadás előtt az ügyvezető alelnöknek, Huszár Lajosnak be kellett mutatni, az intézmény ugyanis csak az általa kiadásra alkalmasnak ítélt kéziratok megjelentetéséhez adja a nevét. Ezzel a megszorítással kívánták a megjelentetendő művek tudományos színvonalát biztosítani. Az 1947. március 13-án megtartott választmányi ülésen már be is mutatták a sorozat első tagjának kéziratát, Ambrus Béla: Magyarország papírpénzei című munkáját. Mivel a magyar papírpénzekről eleddig összefoglaló munka nem jelent meg, és e témakör az időszaki kiadványokban is mostohagyereknek számított, a kiadás minden szempontból kívánatos volt. Ambrus Béla neve és személye pedig garanciát nyújtott a kézirat alaposságához és megfelelő színvonalához. Huszár Lajos a kiadványt feltétlenül megjelenésre javasolta.

Az Éremgyűjtők Zsebkönyve sorozat első tagja 1949 áprilisában meg is jelent. Lakos János teljes költsége 1865 Ft volt. A kis kötet tartalmazta a Magyarországon is forgalomban lévő, eredetileg osztrák bank- és államjegyek, valamint a hazai papírpénzek teljes sorozatát. Külön fejezetben tette közzé a szerző a Magyar Szabadságharc és emigráció pénzjegyeit, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia bank- és államjegyeit. Ambrus a kötetet formulárékkal egészítette ki, és külön táblázatban ismertette a különböző államok és helyhatósági szervek által felülbélyegzett példányokat is.

Sajnos a kiadványsorozat ezzel az első és egyetlen kötettel megszakadt. 1953. december 30-i dátummal fennmaradt egy jegyzőkönyvmásolat az irattárban, amely a szerződés felbontásáról rendelkezik. Ebből értesülünk arról, hogy az 1000 példányban kinyomtatott könyvből az eltelt négy év alatt /1949-1953/ mindössze 200 darabot sikerült értékesíteni. Ez csupán egyötöde a megjelentetett példányszámnak, így Lakos János számára a kiadás egyértelműen veszteséges volt. Abban állapodtak meg tehát, hogy a társulat a fennmaradó példányok közül 640-et 1 Ft egységáron, a kimutatható önköltség feléért megvásárol, így ezzel az 1224 Ft értékben történt értékesítést hozzászámolva a befektetett összeg a támogató számára megtérül. A társulat a legalacsonyabb összegért megvásárolt fennmaradó példányokkal szabadon rendelkezhetett. Bár a kiadvány későbbi sorsáról több adattal nem rendelkezünk, a tények azt mutatják, hogy minden példányt sikerült értékesíteni, ugyanis 1988-ban a könyvtárban nem volt megtalálható a könyv, és azt csak antikváriumon keresztül lehetett megszerezni.