Nyomtatás


Alföldi András: A Kontorniát-érmek

A társulat fennállásának 40. évfordulója alkalmából Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter 1941-ben 4000 pengő rendkívüli segélyt engedélyezett és utalványoztatott ki az intézmény részére két részletben. A vezetőség élve a jelentős rendkívüli támogatás adta lehetőséggel elhatározta, hogy ez összegből „egy olyan műnek a kiadását fogják lehetővé tenni, amely az éremtani tudomány terén nemcsak bel-, hanem külföldön is szenzáció lesz.”

1944


Ez a munka Alföldi András: A Kontorniát-érmek c. műve volt. A monográfia tárgya az antik numizmatika egyik legvitatottabb csoportjának, a kontorniát veretek céljának és értelmének megfejtése. Eredetileg cirkuszi belépőjegyeknek, versenydíjakat nyert kocsisok jelvényeinek vagy játékbárcáknak minősítették a római pénztörténet e jellegzetes csoportját. Teljességgel ellentmond viszont ennek korábbi császárok portréinak egyidejű megjelenítése, valamint az a tény, hogy a római irodalom nagy alakjainak szinte teljes panoptikumát lehetne összeállítani a rajtuk szereplő írók, költők arcképeiből. Az a körülmény pedig, hogy olykor a még élő császár portréja is megjelenik az érmeken, végképp kizárja a fenti magyarázatokat. A kielégítő megoldást Alföldi Andrásnak sikerült megtalálnia és ezt tette közzé a társulat által kiadott munkájában. Megállapítja, hogy a korábbi I-III. századi pénzeket utánzó, újévi adományozás céljából és hasonló alkalmakra készített érmek ezek.

A munka kiadási körülményei a következők voltak: Mint fentebb már említettük, a társulat a 40. évforduló díszkiadványaként kívánta a kötetet megjelentetni. Elsőként a képes táblák kliséinek elkészítésére kértek árajánlatot különböző nyomdáktól. A legkedvezőbbet id. Weinwurm Antal Első Magyarországi Fényképészeti, Cinkográfiai és Chromo-autotypiai Sokszorosító Műintézetétől kapták 65 képes tábla elkészítésére 2300 pengő értékben. A választmány a megrendelést 1942. március 26-án hagyta jóvá, a klisék elkészítéséhez ugyanis már rendelkezett a társulat a megfelelő anyagi fedezettel. A társulat 40 éves fennállása alkalmából engedélyezett 4000 pengő rendkívüli segélynek ugyanis ekkor még csak a felét utalta át a minisztérium. Így újabb „figyelmeztető” kérvényt küldött Zimmermann Lajos elnök Hóman Bálinthoz, melyben a következőket írta: „Ki kell emelnünk, hogy ezen hatalmas, mintegy 70 képes táblával kiadandó mű minden bizonnyal nagy feltűnést fog kelteni nem csak hazánkban, hanem a művelt külföldön, - nemcsak annak tartalmánál és azon új szempontoknál fogva, amelyeket a mű szerzőjének ezen máig még megoldatlan kérdésbe mint végleges megoldást bevinni sikerült, - hanem azért is, mert a mai súlyos viszonyok között élénk bizonyságot fog tenni amellett, hogy hazánk a tudományok terén még a zord idők alatt is eredményes működést fejt ki és áldozatokat tud hozni a tudomány fokozott mértékű műveléséért.” Hóman Bálint a kérvény figyelembevételével a hiányzó 2000 pengő összeget még áprilisban kiutaltatta.

1942. október 8-án határozta el a társulat vezetősége, hogy az elkészült klisékről a képes táblákat külön borítóval kinyomtattatja, mivel a szöveges résszel történő együttes kiadásra még a megkapott segély ellenére sem volt együtt a teljes összeg. A mű előállítására a Pallas Nyomdai Rt-t kérték fel. A kiadványt 500 példányban rendelték meg, de a nyomda tévedésből 1000 példányt nyomtatott ki a műből. Szerencsésen sikerült megegyezniük, hogy az 500 többletpéldányt csak papíráron kell kifizetni. Ezzel jelentős haszonhoz jutott a társulat.

A szövegrész kiadásának ügye az 1943. január 23-án megtartott választmányi ülésen merült fel újra. Felhívást küldtek szét előzetes megrendelésekre az országon belül és külföldre is, így remélvén megteremteni a szövegrész kiadásához szükséges anyagi fedezetet. A 10 ezer pengős teljes költségből 9 ezer pengő ezen az úton be is folyt, a hiányzó 1 000 pengő összeget Szinyey-Merse Jenő kultuszminiszter utaltatta ki rendkívüli segélyként. A szövegkötet nyomtatását 1943 októberében kezdték meg ugyancsak a Pallas Rt-nél, és az ugyanez év decemberében meg is jelent. Alföldi András a társulat iránti hálája jeléül, mivel az a mű megjelentetését lehetővé tette, teljes tiszteletdíjáról lemondott a javára.