Tagsági érem (1905)

A Magyar Numizmatikai Társulat 1905. évi közgyűlése határozott a tagsági érem bevezetéséről, amelyet 1914-ig folyamatosan, majd ezután időszakonként verettek az érdeklődők számára. A tagsági érem elkészíttetése a tagok számára nem volt kötelező érvényű. A megrendelt darabok példányszámáról, illetve a megrendelő személyekről a jegyzőkönyvek nem tartalmaznak pontos adatokat.
Az érmet Gerl Károly készítette el az első, évszámmal ellátott magyar tallérszerű veret (II. Ulászló király, 1499) mintájára.

 

 

Előlap

Az előlap körirata:
MAGYAR. NVMIZMATIKAI. TÁRSVLAT. 1901.
A címer egy részét téglalap alakú tábla takarja el, amelyre a tag nevét és belépésének dátumát vésték.

Hátlap

A hátlapon Szent László lovas alakja alatt 1499-es évszám és körülötte
SANCTVS. LADISLAVS. REX.

 

A darabok átmérője 39 mm, anyaga ezüst, de készültek bronz példányok is.

Kezdetben Körmöcbányán verték, ám a később kialakult politikai és hatalmi viszonyok következtében a verőtövek sorsa kalandosan alakult. Erről Zimmermann Lajos titkár 1919. januárjában tájékoztatta a választmányt: „Tekintettel arra, hogy Körmöcbányát a csehek elfoglalták, s a pénzverőhivatal berendezését állítólag nem lehetett egészen megmenteni, kérdéses, hogy az ott letétbe helyezett verőtöveink előkerülnek-e, vagy sem. Így lehetséges, hogy a társulati éremből már egyáltalán nem verethetünk ki újabb példányokat.”

Ezután a harmincas évek elejéig semmiféle adattal nem rendelkezünk a verőtövek sorsáról, azonban a vezetőség 1932-ben újból foglalkozni kezdett a kérdéssel. Bár a Budapesti Pénzverőtől azt a tájékoztatást kapták, hogy az egyik verőtő elveszett, Zimmermann Lajos többszöri felszólítására — amely szerint a társulat feltétlenül ragaszkodik ezek felkutatásához — az eredeti verőtövek megkerültek. Ezek után 1933 és 1941 között 13 db új tagsági érem készült.

1964-ben, a szakosztályi választmányi ülésen vetődött fel ismét a tagsági érem veretésének gondolata, amelyet a következő indoklással utasítottak el: „A választmány nem tarja időszerűnek ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert a régi társulati tagsági érmek verőtövei nem használhatók, viszont új verőtövek készítése igen költséges lenne.”

Ezután a társulat történeti eseményei és gazdasági helyzete miatt közel húsz évig nem került szóba a tagsági érem esetleges újbóli verése. Az 1983. szeptember 28-i választmányi ülésen Mészáros István, a MÉE főtitkára javasolta az érem újbóli elkészítését, erre azonban különböző nehézségek miatt csak 1992-ben, Szegeden, Szabó Géza vésnök, ötvösmester éremverdéjének közreműködésével kerülhetett sor. A veretek színezüstből, névreszóló lapkákkal készültek. A verőtövek elhasználódottságára való tekintettel különös gondosságot igényelt az érmek elkészítése, amelyet Szabó Géza verdéje kiváló minőségben oldott meg.

2009-ben ismét felmerült az igény új tagsági érem veretésére. Mivel a verőtövek ekkorra már nagyon elhasználódtak, a Társulat Vezetősége új verőtövek készítésére is felkérte a a Szabó Géza ötvösmester által vezetett Éremverdét. Az új verőtövekkel a tagági éremből ezüst (Ag 925‰, 31,1 g) és arany (Au 986‰, 14,0 g) példányok készültek. Átmérőjük: 40 mm.